A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VISZÓCZKY Ilona: Az aprófalvak mint néprajzi problematika

Adatgyűjtésem lezárásakor 1996-ban 36 fős a falu állandó lakossága, 43 lakóházból 18 házban működik háztartás.

1 Ezért tartom fontosnak, hogy a falukérdés, illetve azon belül az aprófalvak sorsának, helyzetének alakulását feltáró kutatások megállapításaira, tanulságaira kitérjek. Kosa László tudománytörténeti összegzésében külön fejezetet szán annak a kérdésnek, hogy a két világháború közötti időszakban miként kapcsolódott össze egymással a magyar néprajz és a falukutató mozgalom, s hogy az előzményként értékelhető „szociálpolitika" és radikális szociológia, valamint a néprajzi irányultságú szociográfia, illetve a társadalomvizsgáló érdeklődés hogyan sugárzott át a néprajzra.

2 Bár a két háború közötti időszakban a magyarországi népességnek még felét kitevő parasztság „felfedezése" tanulságos eredményeket hozott a magyar néprajz számára is, a vizsgálatok célkitűzései elsősorban a paraszti lét társadalmi-kulturális meghatározására törekedtek, s még inkább konkrét gazdasági-társadalmi feszültségek, illetve azok megoldására tett Javaslatok" köré csoportosultak. A lassú, sok tekintetben megrekedt polgárosulás, az egészségtelen birtokstruktúra, a falusi életforma és szociális viszonyok ellentmondásai, vagy olyan konkrét, lokális kérdések, mint az egyke, a pusztai cselédek életviszonyai, a matyóság életkörülményeinek feltárása egészében máig ható korszakát képezte a néprajznak, de kevesebb hozadéka volt konkrétan a hagyományos műveltség szerkezetének és működésének vonatkozásában.

3 Hasonlóan inkább társadalmi-szociográfiai, az 1960-as évektől pedig alkalmanként szociológiai szempontok szerint szerveződött az a tudományos érdeklődés, amelyik a magyar falvak második világháború utáni átalakulását, a parasztságnak a kollektivizálás utáni változását, a nem kevés ellentmondással küzdő paraszti - még inkább falusi létformát kísérte. Az új törekvések egyik példájaként megemlíthetjük a szociálantropológiai elvek alapján a paraszti létforma alapvető jelenségeinek és az 1945 után átalakuló falusi életmódban bekövetkezett változásoknak a vizsgálatára szerveződött kutatást, melyre 1971-73 között került sor a Nógrád megyei Varsányban.

4 A jelenkutatás azonban nem igazán erősödött meg a magyar néprajzban, a kutatók többsége a korábbi paraszti generációk műveltségéből még fellelhető, nem ritkán ősinek, archaikusnak vélt jelenségeket és struktúrákat vizsgálta, s máig sem nyert igazán elfogadást az a vélekedés, hogy a kultúra működésének számos törvényszerűsége a változások folyamatában is megragadható.

5 Az általam vizsgált területen is megfigyelhető az az ellentmondásos településfejlődés, a gazdasági-társadalmi problémák jelentkezése, melyek kapcsán lezajlott egy tudományos vita az 1970-es években. Ám az aprófalvak, konkrétan a csereháti aprófalvak sorsát és lehetőségeit taglaló vita sem vont le közvetlenül tanulságokat a hagyományos műveltség változásáról, a kultúra állapotának alakulásáról. Magam úgy vélem, hogy a lakáskultúra változása is tükrözi ezeket a gazdasági-társadalmi változásokat, ezért foglalkoztatott a csereháti aprófalvak kérdése. A szétágazó problémakörnek természetesen azokat a 1 A táblázatban szereplő számadatok a helynévtárak és statisztikai évkönyvek adatain alapulnak, az 1996. évi adat saját fölmérésem. 2 Kosa László 1989. 210-221. 3 A kérdésről, részletes irodalommal: Kosa László 1989. 216-221. 4 Bodrogi Tibor (szerk.):Varsány. 1978. 5 A néprajz második világháború utáni útkereséséről összegzőén: Kosa László 1989. 243-277. 683