A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

- A halál; temetnem kellett, felséges uram. - Igazad van. Az élők várakozhatnak, de a halál nem vár senkire. A történet aztán azzal végződik, hogy a császár, aki már régóta szeretett volna kálvi­nista paplakot látni, betér hozzá, s megkérdezi tőle: nem szeretne-e máshova menni. - Nem, de volna egy kérésem! - Mi az? - Tornyot a szegény templom mellé - s átnyújtotta a már egyszer visszautasított folyamodványt. S a császár ráírta az engedélyt: Fiat voluntas tua. (Legyen meg a te aka­ratod.) A történetet megírta e fejezet fölé írt hasonló címmel a harangodi táj írója, Hegy­aljai Kiss Géza bocsi, utóbb debreceni lelkipásztor, ő viszont Zombory Gedő megy aszói lelkipásztor írásából merítette, ez pedig - úgymond - még egy fül- és szemtanútól, Kiss Istvántól hallotta, aki az 1860-as évek végén halt meg mint 90 éves aggastyán. 51 Hogy az­tán valódi történeti hagyomány-e, vagy a lelkész írói leleménye, tisztázva nincsen. A rektor examen-adása Évenként a rektor, július első vagy második vasárnapján exáment adott, amelyen tanítványait tudományukra nézve a templomi gyülekezet elé megvizsgálni bocsátotta. 1822-ben „7 a July Ditséretet érdemlett Exament adott az Oskola-Tanitó" - olvas­suk egy kesznyéteni feljegyzésben. 1832-ben „8 a Julii. Az Oskolás Gyermekek közön­séges Examenje tartatott a' Templomban, kiknek kész Felelet-adásaikból, az Ujj Oskola Tanitónak Visegrádi János Urnák - igen el-allyasodott Oskolánk helyre állítására ipar­kodó ditséretes szorgalma már-is olly szembetűnő képen ki tetszett, hogy jó reménysé­get nyújtott Ekklésiánk minden Tagjainak, annak nem sok idő múlva tökéletes jó karba való állítása felől" -jegyzi fel Nagy Gábor káplán. 1833-ban »az Oskolás Gyermekek examenje tartatott a' Templomba a' Szent Gyülekezet előtt, a' holott a Gyermekek Foly­vást és értelmesen adott Feleleteikből mind az ő, mind Tanitójok körültök való ditsére­tes szorgalmok szembe-tünt«. A vizsgát a rektor vezette be, ilyen beszédet tartván: „Te/ki/n/tete/s n/eme/s n/em/zetes és vitézlő Uraságok, kik ezen n/eme/s és Sz/emV Ekkl/esia/nak Kormányzói vagytok, Kegyes Szülők, és betses hallgatók, mind­nyájan a kik magatok meg aláztátok. Az én és ezen kis Sereg ide jövésünk/ne/k tzélja, nem az hogy itt a ti betses fi­gyelmességteket és leendő békességes tűréseteket sokáig függőbe tartanánk, hanem hogy megmutassuk azt, hogy a tudatlanság vastag kárpitja alól is most fejtődző tehetség ezen fél esztendő el fojása alatt mennyire mehetett elő a tudományokban. De valamint a Kies Tavasznak elő állásával, a föld kebeléből ki jött, gyenge növényekkel, nem lehet az embernek tetszése szerint bánni, az ő gyengeségek miatt; ugy ezen gyenge növé­nyekhez hasonló kis sereggel is, tsak kedvezőleg bánjatok, tekintetbe vévén az ő gyen­ge elmebéli tehetségeket, melly az idővel edjütt fog nevekedni. De mind ezen gyengeség mellett is hogy a mi igyekezetünk tsak valami részbe is ki tessen; melynek meg­mutatására gyűltünk ezen helyre, a leg mélyebb tisztelettel ki-kérjük figyelmességteket." A vizsga tárgyait egy-egy gyermek konferálta be. így kezdte az első: Igaz hitű tagok kik ide gyűltetek Szép renddel és számmal le telepedtetek 51 Szerencs, 1931.70-72. 639

Next

/
Oldalképek
Tartalom