A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

A 17. század hatvanas éveiben Zemplén vármegye már azon tűnődött, hogy nem volna-e okosabb vármegyéstől behódolni a töröknek, olyan erősen tépte, pusztította, embert és javakat emésztve, ezt a vidéket az ozmán áradat. Mikor jött a török, vagy tatárhír támadt, erődített templomokba, erős templomkerítésekbe húzódott be a nép. A gyülekezetek már mindenütt elfelejtették, hogy mennyi vért láttak és mennyi sírást hallottak a régi templomfalak, mikor az ellenség betörte a kerítést és a templom kapuját, vagy felgyújtotta a szentegyházat a boldogtalanok fejére."

39 A bocsi renovált szép templomkerítésben is bizonyos emléke van a védelmül szolgáló erődnek, hasonlóképpen a tiszalúciban. Ám a megyaszói templomot és népét nemcsak a török-tatár fenyegette, hanem meg kellett védelmezni a katolikusoktól kétszer is. 1645-ben női ruhába öltözött férfiak védték meg, 1721-ben pedig, mikor már finomabban, de annál veszedelmesebben támadott az ellenség, úgy védték meg, hogy az elvételére indított vizsgálaton bebizonyították az ősi birtoklást.

40 A templomnak a gyülekezet lehetőségéhez illőnek kell lennie. Az új Taktaszada lakói alighogy megszálltak, 1717-ben nádtemplomot építettek. Ezután „ismét csak ideiglenes istánházat tudtak csinálni, mely náddal volt fedve, falai pedig 'vékony és gyenge' fából állottak". 1746-ban aztán új, már patics vagy vert falú templomot emelnek. 1794-ben aztán a kőtemplomhoz fogtak, melyet nyolcévi munkával építettek fel.

41 A templomnak a szent sátor módjára ott kell lennie, ahol a gyülekezet, a nép. A Hernád és a Sajó áradásai miatt azonban megesett, hogy a gyülekezet kénytelen volt otthagyni templomát. Újcsanálos, akarom mondani (még) Csanálos 1865-ben átköltözött a Hernád túlsó partjáról. Új templomát csak 1907-ben építette fel, s addig a parókiával egy haj alatt épült tágas imaházban dicsérték az Istent a már nem hernádcsanálosiak vagy egyszerűen csak csanálosiak, hanem újcsanálosiak.

42 Csanálos tovaköltözésével egy idő tájt filiája, Hoporty nemcsak ősi telephelyét s templomát hagyta a Hernád partján, hanem talán 'hepehupa, dimb-domb' jelentésű régi nevét is (mely a falu eredeti plantációját megelőzően mint földrajzi név jelölhette a helyet), és a határában levő Sóstó földrajzi névből a Sóstófalva mesterséges nevet nem is annyira felvette, mint kapta, amit tán népe is szívesen vett, mert az egész tájon járta róla a rigmus: Bejártam az egész Hoportyot, Mégse kaptam (nyeltem) egy kortyot. Hát Hídvég hogy járt! Telkét feltehetőleg, mint megkülönböztető neve is jelzi, a középkorban még nem a Hernád mosta, hanem a Sajó, mellyel a Hernád már egyesült valahol Külsőbőcs alatt vagy Berzéknél. Ám megunva torkolatát, a falut elérve, az 1864-ben még élő hagyomány szerint, északnyugat felől gyűrűbe fogta, majd újra délnek fordulva haladt vissza lefelé. Északkeleten azonban a két mederszakasz annyira megközelítette egymást, hogy egy nagy áradáskor egybeszakadt - és a falu a túlsó parton találta magát, a „két víz közt", a jobb parton. A község átköltözött, fel az áradásmentes teraszra a mérnökileg kimért új, mai helyére, de templomáról Fényes Elek 39 L. a 11. sz. jegyzetet. 40 Dr. Szabó Lajos: Adattár. 41 Dr. Szabó Lajos: a 34. sz. jegyzetben i. m. 26. lap. Vö.: Adattár. 42 Kőrössy György: i. m. 632