A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

nyéteni mater eklézsiához, minthogy elfogyatkoztak a benne lakó reformátusok. Elnéptelenedésében nemcsak az ellenreformáció vétkes, hanem a Sajó is, melynek partszaggatásai miatt lakói nagyrészt elhagyták, és részint Kesznyétenbe költöztek. Hitünkbeli népessége már a múlt század elején sem érte el a húszat. 1914-ben készült kataszteri térképén még csak egy cigány házat találunk, ma a túlnyomó többség „fáraó ivadéka". Csak néhány családból álló maradék magyarsága kötődik hozzá, mivel tehetetlen az elköltözésre. Több harangodi község a pusztulását követő újratelepítéssel vesztette el tiszta református jellegét. A XVI. század második felében s a XVII. században a török pusztított el sok helységet. A XVII. század utolsó harmadában a kuruc-labanc háborúk sem zajlottak pusztítások nélkül. A török elleni felszabadító háborúknak pedig igen-igen nagy volt emberi életben az adójuk. A legnagyobb elnéptelenítést azonban különösen az 1700-as székulumban többször is megismétlődő „nagy halál", a pestis okozta. A pestises esztendők ezek voltak: 1555, 1564, 1678, 1710, 1721, 1740. Legborzasztóbban 1710-ben, a Rákóczi-felkelés idején dühöngött, mikor is Miskolcon hatezer ember halt meg benne, és „sok helységek pusztán maradtak".

27 Bekecs pusztává tétele után református népe és egyháza nem állt helyre. A múlt század első felében már mint „magyar-orosz" falut ismerjük.

28 A tiszta református Berzék lassanként három vallású lesz. Hernádnémeti és Gesztely is a kuruc háborúk utáni telepítésekkel lesznek vegyes vallásúak. Bocs történetéből két futásról is van adatunk. 1598-ban így szól egy egyházmegyei utasítás: „Az futott néppel az mint alkhatik az prédikátor, aval elégediék."

29 Ezt úgy értelmezhetjük, hogy oda futott népről van szó. Kilencven év múlva azonban a bőcsiek futottak el a török uralom alóli nagy felszabadító harcok idején, Németibe, s egy ideig ott laktak.

30 „...az Hídvégi Sok Esztendőktül folyvást pusztán állott praediumot" egészen újra kellett telepíteni. Rimaszombathy Mihály esperes 1716-ban egyezett meg a hídvégi egyház küldötteivel a teljes pusztulásból újraépült egyház lelkészi fizetésére nézve, és számára lelkészt rendelt.

31 Az új kolónusok azonban nem messziről jöhettek, mert a regenerálódott falu néprajza nem üt el a Harangod vidékitől. Hernádkak regenerációjában meg az az érdekes, hogy csehekkel ment végbe. Sisáry uraság hozatta őket. S midőn Csicseri Orosz János szolgabíró 1769ben vizsgálatot tartott ellenük, arra az eredményre jutott, hogy megtűrhetők, mivel „helv. confession levőknek tekintendők".

32 Csanáloson nagy újság volt a Felvidékről jött 14 lutheránus tót család 58 lélekszámmal. Csak a múlt század elején, 1817-ben hozatta őket az evangélikus földesúr, Szirmay András.

33 Az 1848^1-9-cel megjövő polgárosulás lehetőségeként a Rákóczi-örökös gróf Erdődy-birtokok nagy részét új földesurak szerezték meg. A vidék nyugati oldalán a közelebbi múltban a Munkdk, akik régi vallásuk helyett a reformátust választották, s részt vettek az egyház tevékeny szolgálatában. A legnagyobb birtokosokká lett báró Harkányiakról azt beszélték, hogy kilencvenkilenc 27 Román Ernő: Az alsóborsodi s az ősrégi borsod-gömör-kishonti egyházmegye története. Miskolc, 1926. 41. 28 Fényes Elek: Magyar Országnak ... mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Harmadik Kötet, Pesten, 1837. 29 Román Ernői. m. 136. 30 Borsod vármegye. Vármegyei szociográfiák. Belső-Bőcs címszó. - Dr. Hegyaljai Kiss Géza: Külsőés Belső-Bőcs. In: Dr. Halmay Béla és Leszih Andor (szerk.): Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek. 1929. - Dr. Szabó Lajos: Adattár. 31 Román Ernő: i. m. 56. 32 Dr. Szabó Lajos: Adattár. 33 Kőrössy György: Újcsanálos. In: Szerencs, 1931. 113. 629