A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

JÁVORSZKY Jenő: Adalékok Rimaszombat történetéhez (Közreadja: Eszenyi Miklós)

Iskolaügy és művelődés. A „prevrat" (változás) e téren sem nagymérvű a magyarságra nézve. Iskolái megmaradtak, csak szlovák tagozatokkal bővültek, melyekbe (főleg a gimnáziumba) az északi szlovák vidék tanulói jártak. Megnyílt a zeneiskola és az alapfokú gazdasági-kereskedelmi iskola is (valamennyi kétnyelvű). Az államfordulatnak azért voltak némi hátulütői is a magyarságra nézve, mint pl. a „túszszedés". 1920-ban összeszedtek 10-15 értelmiségit (ügyvédet, orvost, e sorok írójának kereskedő édesapját), s politikai fogolyként elvitték őket 3-4 hétre az illavai büntetőintézetbe. A légkör csillapultával hazaengedték őket. A magyar lakta területeken ugyanis csak ez volt a biztosítéka a politikai élet normalizálásának. Mint említettem, magyar pártok is alakultak, s az új hatalomnak is volt pártja, a Demokrata Párt. Társadalmi élet terén maradt a város magyarsága a legerősebb. A trauma után csakhamar újra megnyíltak a társadalmi körök: Polgári, Katholikus Kör (Grémium), Iparos Kör. Mindegyikben pezsgő társadalmi élet folyt, lelkes amatőr színigárdával, irodalmi estekkel, énekkarral, kuglizással, szolid sörözéssel és borozással, kártyázással. A téli hónapokban a városban megjelent az állam által is dotált, 25-30 fős hivatásos magyar színitársulat, Faragó Ödön igazgatóval az élen. Általában 6-8 hétig tartózkodtak a városban, s a Tátra (azelőtt 3 Rózsa) Szálló nagytermében tartották az előadásokat, prózát, drámát, operettet stb. (Ez a társulat évente bejárta a magyar lakta területeket.) A kis létszámú cseh-szlovák lakosság e téren kevésbé aktivizálódott. A városban néha fellépett a zvoleni (zólyomi) szlovák színház. Mindezeken kívül a szabadkai erdőben tartott majálisok és a téli bálok tarkították Rimaszombat életét. Minden évben megrendezték a „magyarbált", ahol Oláh Kálmán és Frici Lajos cigányzenekarának muzsikája mellett késő hajnalig vigadtak. A társadalmi körökben zártkörű zenés rendezvényeket is tartottak. Ilyen alkalmakkor a Polgári Körben a kör „600 éves" zenekara muzsikált (az elnevezés a zenekar tagjainak összéletkorát jelentette). Vezetőjük dr. Mihalik ügyvéd volt (az akkoriban népszerű Gömöri Csárdás szerzője), de a tagok között találunk orvost, jogászt és egyéb értelmiségit is. Helyi (járási, megyei) sajtója is lett újra a városnak. A magyar nyelvű Gömör és a szlovák Gemer-Malohont jelentették ezt. A Gömört Márkus László szerkesztette, s Rábely Kálmán Fő téri nyomdájában készült. Mindkettő hetilap volt. Az irodalom terén is meg kell említenünk néhány nevet: Győri (Valentinyi) Dezső költő-író, Szombathy (Volkó) Viktor ívó, Telek A. Sándor költő (aki a gyalupad mellett asztalosként - írta, főleg az itteni magyarság megváltozott helyzetéről szóló verseit). A kultúra területén kiemelkedő szerepe volt még Pásztory Ditta zongoraművésznek (később Bartók Béla második felesége) és Holéczy Miklós gimnáziumi tanár, régésznek, aki a városi múzeum igazgatója is volt egyben. Politikai téren kiemelkedő szerepet játszott dr. Törköly József szenátor, aki a prágai szenátusban értékes felszólalásaival sokat segített a magyarság sorsán (egyébként ügyvéd volt, id. Törköly igazgató-tanító fia). Ugyancsak jelentős volt a politikai életben dr. Eszenyi Gyula városi- és körorvos, aki a harmincas évektől a város polgármestere, s 1938-ban a felvidéki magyarok részéről részt vett a Felvidék visszacsatolásának előkészítésében, majd lebonyolításában. (A városnak mindig magyar volt a vezetője, s a helyettese szlovák, pl. dr. Bartos ügyvéd. A főjegyző is szlovák, mint Corbay. Közmegelégedésre összhangban vezették a várost.) Népjólét és egészségügy. A városban kimondottan szegény réteg nem volt, még az ún. „Seregben" lakó 100-150 fős cigányság is aránylag rendesen megélt. Gondot és károkat az ekkor még szabályozatlan Rima folyó okozott, ami gyakran elöntötte a Rimaparti kis házakat, sok munkát adva a város tűzoltóságának, csónakon mentve a menthetőt a tamásfalvi és Rima-parti városrészekből. 617