A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

JÁVORSZKY Jenő: Adalékok Rimaszombat történetéhez (Közreadja: Eszenyi Miklós)

ADALÉKOK RIMASZOMBAT TÖRTÉNETÉHEZ JÁVORSZKY JENŐ 1894-ben jelent meg Findura Imre: Rima-Szombat szabadalmas város története című munkája, ami a város alapításától, 1270-től a XIX. század közepéig tartó korszakot dolgozza fel. Ennek folytatását készült megírni Jávorszky Jenő (1911-1993) rimaszombati tanár, fordító-tolmács, helytörténész. Betegsége, majd halála megakadályozta abban, hogy munkáját befejezze, de ehhez némiképpen hozzájárultak a 90-es évek elejének szlovákiai etnikai konfliktusai is. Hátrahagyott jegyzetei igen jó - igaz, vázlatos képet tudnak nyújtani Rimaszombat elmúlt száz évének történetéről, elsősorban a két világháború közötti mindennapi életről. Jávorszky Jenő feldolgozása fontos azért is, mert a városról (Findura említett munkája óta) sem szlovák, sem magyar nyelven nem jelent meg összefoglalás. Eszenyi Miklós I. RIMASZOMBAT AZ I. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG Findura Imre az 1848/49-es szabadságharc utáni évek ismertetésével fejezi be művét. Érdemes (lenne) oknyomozó összehasonlítást végezni a Bach-korszak és az 1945^-8. évi, a dél-szlovákiai magyarságot érintő nemzetiségi elnyomás között, de ez túlnő munkám keretein. Az Osztrák-Magyar Monarchia (benne Magyarországgal) erősen nemzetiségi állam volt. Magyarországon a nemzetiségek aránya elérte az 51,9%-ot, az akkori szlovákság 9,4%-ot tett ki kb. 2 milliónyi lakossal. Az osztrák elnyomást az akkor kb. 5 ezer lakosú Rimaszombat is megérezte, ugyanis osztrák közhivatalnokokat, katonaságot vezényeltek falai közé, s eltartásukat a helyi polgárokra hárították adók formájában. Enyhülést a kiegyezés jelentett. Békés fejlődésnek indult a város, magyar közigazgatással és katonasággal. Közművesítés, a közvilágítás javítása, utcák és terek fásítása, adóenyhítés, ipari fejlődés lett az eredmény, új házak és középületek emelkedtek. Ezekben az években épült a volt Megyeháza (ma járási hivatal), a Megyei Kórház, a Törvényszék és a fogház (ma ez utóbbi kettő a Poliklinika része). Sajátos része a városnak a tamásfalai „sereg", a maga 100-150 fős cigányságával, akik nagyrészt zenélésből éltek. A város nagyjainak szobrokat emeltek, így Tompa Mihálynak (szobrát 1946-ban a nemzeti szélsőség ledöntötte, majd múzeumbeli „száműzetése" után felállították a Városkertben az 1960-as években, ma ismét eredeti helyén, a Tompa téren áll). Mellszobrot kapott a Fő téren Blaha Lujza és Ferenczy István is. Petőfi Sándor látogatását emléktábla örökítette meg egy Kmetty utcai házon. Széchenyi Istvánnak is volt mellszobra a Városkertben, ami szintén eltűnt. A volt Kispást (ma Daxner) tér volt a gabona-, a Vásártér az állat-, míg a Fő tér az ipari vásárok helyszíne. 615