A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

UDVARI István: A zempléni ruszin községek előljáróinak nevei Mária Terézia korában (1772)

A ZEMPLÉNI RUSZIN KÖZSÉGEK ELÖLJÁRÓINAK NEVEI MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN (1772) UDVARI ISTVÁN Az úrbérrendezés folyamán a szlovák nyelv alkalmazási köre bővebb volt, mint több más magyarországi nyelvé, megegyezett a német és magyar nyelvek jogkörével.

1 Bár az összeírok az ún. kilenc kérdőpontra adott válaszokat tartoztak világosan, érthetően, népnyelven lejegyezni és visszaolvasni a jobbágyok képviselőinek, a zempléni ruszin községekben e rendelkezést praktikus okok miatt nem tartották be. Sáros, Szepes és Ung vármegyék ruszin községeihez hasonlóan a zempléni ruszinok is szlovák nyelvű urbáriumokat és nyomtatott tabellákat kaptak, az előbbiekben a kézzel történt bejegyzések is szlovák nyelvűek. Zemplén vármegyében tehát az úrbérrendezés 1772-74 között zajlott. Az úrbérrendező biztosok az 1715-ös országos összeírás során használt esküformula frissen nyomtatott szövegével megeskették a községi elöljárókat (a bírót, 2-5 esküdtet), hogy azok mindennemű „haragot, szeretetet" félre téve az igazat vallják, s semmit el nem tagadnak. A kilenc kérdőpontra adott válaszok lejegyzése így a községek elöljáróságának bemondása, bevallása alapján történt. A rendező biztosok az elöljáróság tagjai számára a választ tartoztak érthetően, anyanyelvükön visszaolvasni, az elöljáróság tagjai pedig aláírásukkal hitelesítették az összeírok által rögzített válaszokat, illetve azok valóságtartalmát. Aki nem tudott írni, neve mellé keresztet rakott. A ránk maradt válaszlapok alapján megállapítható, hányan tudtak egy-egy község elöljáróságából, tulajdonképpen a korabeli paraszti elitből írni, vagy legalábbis hányan tudták a nevüket leírni.

2 A zempléni ruszin községek elöljáróinak nevét a rendező biztosok vagy írnokaik írták a paraszti bevallások alá, a községi elöljárók csupán keresztvonással hitelesítették azt. Ennek értékelésénél figyelembe kell azt is venni, hogy a korabeli görögkatolikus (ruszin) parochiális kisiskolákban nem a latin ábécét, hanem a ciril azbukát tanították, az összeírok pedig minden bizonnyal latin betűs aláírást kértek a vallomástevőktől. Zemplén vármegyében tehát ezért sem tükrözheti pontosan a ruszin lakosság írni-olvasni tudását az a tény, hogy aláírták-e vallomásaikat a megkérdezettek, vagy csak kezük keresztvonásával hitelesítették. Tény az is, hogy a görögkatolikus népiskolák száma rendkívül alacsony volt.

3 A községi elöljárók neveit 92 zempléni ruszin falu paraszti bevallásából gyűjtöttem ki. A korabeli források szerint, nevezetesen az 1773-as Lexicon locorum szerint a Zemplén vármegyei ruszin községek száma 149. Az általam kiválasztott település többségében ma is ruszin (ukrán) nyelvjárást beszélnek. A községi elöljá1 Vö. Udvari I.: Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez. Bencsik J.-Viga Gyula (szerk.): A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza. I. Miskolc 1988. 48-60. Vö. Udvari I.: Mária Terézia korabeli Szepes és Zemplén vármegyei szlovák nyelvű bevallások lexikai hungarizmusai. Nemzetközi Szlavisztikai Napok II. Szerk.: Gadányi K. Szombathely, 1988. 429-411. 2 Vö. Benda Kálmán: A felvilágosodás és a paraszti műveltség a XVIII. századi Magyarországon. Valóság. 1976. 4. sz. 54-61. old. 3 Vö. A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása. Vasvári Pál Társaság Füzetei 3. Nyíregyháza, 1990. 81. 141-145. 599