A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZEMÁN Attila: A legrégibb selmecbányai pecsét bányászszerszám-ábrázolásairól

városi pecsétünk Selmecz városának 'S CIVIUM DE SCHEBNIT' itt közölt 1275-dik évi okmányon függő pecsété (orsz.lvtár 923. szjegy). A pecsét paizsán 3 ormos tornyú várfal van, melyet Selmecz városa jelenleg is visel czímerében. A paizs lekopott talapjában hihetőleg vagy a bányászat jelvénye: a csákány és a kalapács, vagy az említett város által czímerében maiglan viselt sárkány volt ábrázolva" (1. kép). 2. A Magyar Művelődéstörténet I. kötetében fényképen közli Selmecbánya első pecsétjét

3 (2. kép). A fénykép a Varjú-féle pecsétgyűjtemény, az eredetivel tökéletesen megegyező gipszmásolatáról készült.

4 3. A Darvasy Mihály által közölt fényképet mutatja be Gavallér. A hozzá tartozó szövegrész a „Vár, torony, templom" fejezetben a következő: „Kétségtelenül a legrégibb eddig ismert ilyenféle példány Selmec 1275-ből származó, szoros értelemben vett címeres városi pecsétje... Ormós falból kiemelkedő ormós kaputornyot mutat. Az egész jelkép háromszögű pajzsba van már foglalva, s a szükségképen fennmaradó üres helyet bányászjelvények (kalapács, kapa, csákány) foglalják el." Lábjegyzetben: „Az idők folyamán módosult ugyan ez a pecsét, de csak járulékos változások, illetve bővülések figyelhetők meg. Koller szerint a XVI. század elején már pl. két sárkány fogta körül a pecsétábrát (L: Cer.Tab. IV./XXIIL). Nem lehetetlen, hogy itt Zsigmond ideje körüli királyi adománnyal állunk szemben..."

5 (3. kép). 4. Faller Jenő fényképet közölt a pecsétről, s a hozzá tartozó szöveg a következő: „A város régi kiváltságait IV Béla újítja föl 1245-ben az úgynevezett 'selmeci bányajog'-ban, mely évszázadokon át szolgált a magyar városok jogalapjául. A város ekkor már címeres pecsétet használ, mert az 1245. évi adománylevél II. fejezete világosan kimondja, hogy a király bányászati jogát a bányamester adományozza a bányaváros pecsétje alatt. Selmec eme régi pecsétje egy 1275. évből származó oklevélben maradt ránk, s egy háromszögű pajzsba foglalt lőréses várfalat, illetve abból kiemelkedő kaputornyot mutat. A címerpajzs üresen maradt helyeit fönt jobbra bányászkalapács, balra kapa, a várfal alatt bányászék, illetve csákány tölti ki s fölirata: S. CIVIUM DE SCHEBNIT. - E pecsét nemcsak azért nevezetes, mert Esztergom városának 1269-ből származó évszámilag legrégebbi pecsétje után következő második legrégibb pecsétünk, de mert minden más európai bányavárost megelőzve, e pecsétben jelennek meg először az ék és a kalapács, mint a bányászmesterség általánossá lett s ma is megtartott szimbólumai"

6 (4. kép). 5. A szlovák szakirodalomban az első Selmecbányái pecsét fényképét Jozef Nóvák könyvének újabb kiadása közölte, a következő leírással: „Stítové znamenie na nom pozostáva z mestského múru zakonceného cimburiami, uprostred s vysokou vezou a bránou. 3 Magyar Művelődéstörténet é.n. szerk.: Domanovszky Sándor, a képeket válogatta Varjú Elemér I. köt. p. 198. 4 Saját meghatározásom, e momentumra az i.m. nem tesz utalást. OL Varjú Elemér pecsétgyűjteménye 234. sz. doboz. 5 Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Budapest, 1942. 17. 74. jegyz. 8. kép. 6 Faller Jenő: Bányászati vonatkozású magyar városcímerek. Bányászati és Kohászati Lapok 75/1942. p. 491. Egy évvel később ugyanő Selmecbánya címeréről, Bástyánk 1943. II. sz. 7-9. Gavallér érthetetlen módon ez utóbbi cikk irodalmi hivatkozását adja meg, bár a Faller-cikk megjelenésének évszámát egy helyütt 1942-re teszi (Gavallér i.m. 114.). A két folyóirat közül a Bányászati és Kohászati Lapok a tudományos, míg a Bástyánk mint diáklap inkább ismeretterjesztő. Faller a pecsét fényképét csak a BKL-ben megjelent írás végén hozza. 586