A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

szerepe a táji konyha ellátásban. Sokan eljártak a környező erdőkbe tinóru gombát szedni. A kedvtelésből foglalkozó méhészek tevékenysége viszonylag kevéssé esett latba a helyi táplálkozás alakításában. Mind a gombászat, mind a nyúltenyésztés az előbb szóba hozott méhészettel együtt az országos nagykereskedelem felvásárlása révén hasznos gazdasági forrássá vált. Az önellátás ezekkel a gazdasági jellegű tevékenységfajtákkal csupán részleges volt. A bejáró munkások kisárutermelése lényegében teljesen átalakult azzal, hogy a nagykereskedelem ellátási övezetébe kapcsolódott. A gyűjtögetés (gombászat, gyógynövényszedés) folyamatosságát a nagykereskedelmi felvásárlás követelte. A szabadidő-tevékenységek gazdasági köre egyrészt az üzletből vásárolt ételeket egészítette ki a helyi táplálékokkal, másrészt mint a nagykereskedelem ellátási forrása bővítette a bejáró munkás jövedelmét, illetve a családi pénztár egyik bevételi lehetőségét teremtette meg. A kereskedelmi üzlethálózat által kínált élelmiszerek és az otthon hagyományosan előállított ételek között bonyolult kölcsönhatás jött létre. A korszerű készételek fokozatosan átalakították a völgyiek ízlését, ételkultúráját. A hagyományos és általában egyoldalú táplálkozás bonyolultan és ellentmondásokkal terhelten adta át helyét az új ételeknek, amelyeknek az anyaga, fajtái és elkészítési módja a változásfolyamatok tarkaságát állította elénk. A szolgáltatásokból származó ételek idővel növekedtek, és az otthon előállított tápanyagok csak kiegészítő szerepet játszottak. A paraszti önellátó gazdaság sokaknál biztosította a tejet, a tejtermékeket (vajat, túrót), lisztet, húst. A gyárba járás folyamatosságával a bolti élelmiszerszolgáltatás igénybevétele kiszélesedett. Új ételek és tápanyagok jelentek meg a Hangony völgyében. A konzervfogyasztás Hangonyban az ötvenes években kezdődött. Először főleg a májkrémeket vásárolták, ugyanis ezeket a bejáró munkások könnyen magukkal vihették a gyárba. A városi hatásoktól messzebb eső Domaházán még a hetvenes években is voltak állítólag többen olyanok, akik konzervet egyáltalán nem fogyasztottak. Furcsán hat ez a közlés, mert otthoni hús híján a töltött káposztához, sőt a fasírt töltéséhez használtak konzerveket a korszerűsödő háztartásokban. Hangonyban és a völgy más községeiben pár éve kezdték a Ráma margarint vajjal keverni sütés alkalmával. Gyakorlatilag a margarin kiszorította a vajat a hétköznapi táplálkozásból. Teljesen új jelenség a négy község lakosságának a táplálkozásában a halételek fogyasztása. Az életszínvonal emelkedésével magyarázható, hogy manapság több tejfölt használnak, és ezért gyakran nem habarják el, hanem az étel tetejére rakják. A táplálkozás átalakulása az ételkészítés technikájának a változását is magába foglalta. A levesek hagyományos köre kiegészült: nemcsak babot, krumplit, húst, tojást tettek a levesbe, hanem eleve híg vagy magas víztartalmú anyagokat, továbbá az eddig szokatlan borsót. A táj falvaiban készített levesek felsorolásából kitűnik az ételfajták gazdagodása, a népi táplálkozáshoz viszonyítva idegenszerű társítások megjelenése és a népcsoport tagjai körében eddig ismeretlen élelmiszerek felhasználása. Régtől fogva ismerték és fogyasztották a húsleveseket, a bablevest, a krumplilevest, a kukós (vagy tojásos) levest, a rántott levest. A gomba-, cibere- és a káposztalevestől eltekintve, ezek a híg levek főképpen a különféle húsoknak a feleresztései voltak. Levest készítettek a sertés-, marha- baromfi-, nyúl- és galambhúsokból. A bablevesnek három fajtáját lehetett megkülönböztetni készítésmód szerint: a rántott, a habart 516