A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIDA Gabriella: Néprajzi ásatás kerámiái Mezőcsáton

"•"••'••••• ' . .' . : • • ••:•••-.•.• 16. kép. Ecsettel és írókával díszített tejescsupor (HOM 95.35.64. Itsz.) A gödörben talált mintegy 150 edény között egyetlenegy sincs, mely ne használati edény lenne. Összevetve a köz- és magángyűjteményekből ismert kisszámú ilyen kerámiával - dr. Hoffmann András 270 darabos magángyűjteményében, mely a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonába került, több ilyen is van - azt tapasztalhatjuk, hogy ez az edénycsoport Mezőcsáton is egyszerűbb díszű volt: különösen a berázott technikát kedvelték, ül. a fennálló falú edények függőleges ecsetes csíkozását. Túlságosan egyszerű lenne a selejtgödrökből előkerült darabokról kijelenteni, hogy csupán ez a néhány fajta kerámia alkotta a mezőcsáti használati edények típusait. Annál is inkább, mivel ugyanezen a portán hozta szemétgödör ásásakor napvilágra dr. Hoffmann András és Kiss Károly az 1960-as években a több ezernyi töredéket, melyek a Herman Ottó Múzeumba kerültek, ahol restaurálásra várnak. Annyi azonban már most bizonyosan megállapítható róluk, hogy sem motívumaikban, sem színhasználatban nincs megegyezés a két selejtgödör tartalma között. E másik gödör töredékei között évszámos darabot ugyan nem sikerült még találni, mindenképpen más korszak termékeinek kell őket tekintenünk, olyan nagy a stílusbeli különbség az 1991-ben előkerültekkel. Semmiképpen nem készíthették ugyanazok a személyek. A restaurált 150 edénnyel teljesen új arca mutatkozott meg a mezőcsáti fazekasságnak. Remélhetőleg sikerül még más fazekas családok volt portáin is selejtgödörre bukkanni, s így előbb-utóbb megismerhetjük a mezőcsáti mesterek teljes termék- és díszítményskáláját. 481