A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIDA Gabriella: Néprajzi ásatás kerámiái Mezőcsáton

12. kép. Berázott díszű szűke (HOM 95.35.82. Itsz.) ma nagyon rövid időszak selejtjeit rejtette, nem gondolhatjuk biztosan, hogy ugyanazon műhelyben az egyszerre, együtt dolgozó mestereknek és a festésben segítő családtagjaiknak ennyire elkülönült saját stílusuk lett volna. Talán a különböző használati alkalmak, a települések eltérő igénye okozta ezeket a formai és díszítménybeli különbségeket. Egyértelműen felismerhető néhány edény esetében a tiszafüredi mázas kerámia stílusának hatása, amit a közös piac megmagyaráz. Fedők: A töredékekből 8 db-ot sikerült elkülöníteni, díszük vékonyabb-vastagabb koncentrikus körök váltakozása vörös, fehér, fekete és zöld színekben (11. kép). Korsók: Bizonyosan mindössze két darabnak a töredékeit rejtette a gödör, s teljesen egyik sem rekonstruálható. Mégis nagyon fontosak, mert bizonyítékai annak, hogy készültek ilyen korsók a 19. század végén Mezocsaton. A sárgásfehér alapra a hason több vízszintes fekete csík került, mely fölött írókás, fekete koszorúdísz fut körbe. Kancsó: Egyetlen darab nyaka és szája került elő a gödörből, mely a tejescsuprok egyik típusának jellegzetes ferde, fekete ecsetfestésű csíkozását kapta díszül a sárgásfehér alapra. Szilke: az álló falú edények egyik legnagyobb számú csoportja. Típusai karakteresek, kevés változatban. a) 6 darab tartozik ebbe a típusba. Rámás szélű, kerek forma, mint az összes szilke. Sárgásfehér földfestéken mangános berázott alapon váltakozó fekete ill. valószínűleg zöldre kiégő fakó, zöldesszürke, függőleges ecsetes csíkozás a dísz. Ugyanez a csík a fülön függőlegesen fut, a szájat kívül feketére festették (12. kép). b) 5 másik szilke csak abban különbözik a fentiektől, a világos alap berázás nélküli (13. kép). 478