A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

Az 1915—1916-tól alakított, s ekkortól kezdve folyamatosan használt Hősök temetője mellett, attól nyugati irányban helyezkedett el a városi közös temető. 1919 elején Sipos Sándor mérnök kérte a városi tanácsot új temető kijelölésére. „Tisztelettel van szerencsém jelenteni, hogy a városi polgári közös temető jelenlegi területe négy hét alatt teljesen be lesz temetve, s így újabb terület kisajátítása válik szükségessé. Ennélfogva kérem, miszerint a városi mérnöki hivatalt ennek végzésére utasítani kegyeskedjék."

77 Egy évtized elteltével, 1928 végén Hodobay Sándor hirdetményt adott közre, amelyben jelzi, hogy „a jelenlegi közös temetőnek az a része, amely régebbi időtől 1898-ig használtatott temetőnek, s amely ma már külsőleg is majdnem sík terület, megszüntettetik, s mint új temető parczella az újabbi temetkezések céljaira fog felhasználtatni." Kérte az esetleges hozzátartozókat, hogy jelentkezzenek, így a parcella újra megnyitása előtt a szükséges exhumálásokat, áttelepítéseket el lehetett volna végezni. A hirdetmény másik oldalán a felirat (ti.: nem volt jelentkező) azt jelenti, hogy a 19. század végén lezárt temetőrésznél hozzátartozó nem volt, vagy nem érdeklődött.

78 A temetőnek ezt a parcelláját 1929-1935 között is használták, az évi temetések száma 380-430 között változott.

79 Ez lehetett az átlagos, hiszen 1936-ban a város 1 kh. területtel új parcellát nyitott. A városi vásárlás indokaként megfogalmazódott, hogy „a jelenlegi köztemető annyira betelt már, hogy a még rendelkezésre álló szabad terület csak rövid időre biztosítja a zavartalan temetkezést. A temető bővítéséről tehát okvetlenül gondoskodni kellett. Miután pedig legutóbbi 3 évi átlag alapján a köztemetőben évenként 400 embert temetnek el, a megszerzett terület -járvány kizárásával - négy évre elegendő temetkezési sírhelyet biztosít, amikor ezután folytatólagosan azon régi sírok használhatók fel újra, amelyekre vonatkozóan a 30 évi temetkezési tilalom lejár. ... A dombon fekvő köztemető megfelelő hozzájáró utak hiányában adott helyi viszonyok mellett célszerűen csakis az igénybe vett szántóföldekből bővíthető ... a temető alsó része beépült városrészhez csatlakozik és ahol a temetőhöz karbantartott köves út vezet."

80 1939-1940-ben a város a Tetemvári temető közvetlen folytatásában és a Forrásvölgyi dűlőút mentén kihasítandó újabb 5 kh területet vásárolt abban a megfogalmazott reményben, hogy ezzel a köztemető ügye 8-10 évre megoldódik. A vásárlást azzal okolták, hogy „a Szentpéteri kapuban létesítendő nagyobb kiterjedésű köztemető megnyitása, különös tekintettel a rossz közlekedési viszonyokra, belátható időn belül nem remélhető."

81 A közlekedési viszonyok javítására, a villamosközlekedés meghosszabbítására készültek tervek, voltak elképzelések. A villamos a Zsolcai kapuban kétfelé ágazott volna, egyik szárnyvonala a Széchenyi utcán, a másik a Szeles utca, mai Petőfi tér irányából hajlott volna a Szentpéteri útra, s végállomásnak a temetőt tervezték. Ezzel a lakosok utaztatása megoldódni látszott, de új utat, azon közműveket, s a villamosközlekedést kellett volna megoldani. Erre viszont már nem volt elegendő a tervezett 800 000 pengő. A megoldásra még 3 évtizedet kellett várni, ugyanis az új köztemető helykijelölése az 1960-as évek végén megtörtént, de a ravatalozó építésére csak 1973-1974-ben került sor. 77 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 743/1919. 78 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 3383/1928. 79 B.-A.-Z. m.Lt. IV 1906. 321/1940. 80 B.-A.-Z. m.Lt. IV 1906. 572/1936. 81 B.-A.-Z. m.Lt. IV 1906. 547/1939. 443