A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

versenyére. Ez utóbbiakkal sokat foglalkozott a kamara, hangoztatva, hogy a szövetkezetek „retrográd politikai és társadalmi célkitűzések eszközei és veszélyes etnikai, felekezeti (!) áramlatokkal" állnak összefüggésben.

45 A kamara szerint az alakuló szövetkezetek ezért nem elsősorban tagjaik gazdasági és szociális érdekeit képviselik, hanem pusztán üzérkedő kereskedelmi vállalatok, amelyek gyengítik az egyébként is nehéz helyzetben lévő detailkereskedelmet, de kellemetlenek a nagykereskedelem számára is. Ráadásul - mondja nem alaptalanul a kamara - amíg a kereskedőket szigorú adótörvények és helyi illetékek sújtják, addig a fogyasztási szövetkezeteket adó- és illetékkedvezményekkel felülről támogatják. Ily módon - vonja le a következtetést a testület - a kereskedelmi pályák, amelyek sohasem voltak igazán népszerűek a magyar középosztály számára, még inkább perifériára fognak szorulni, s tagjaiknak gazdasági erősödése sem valósulhat majd meg.

46 A Kereskedelmi és Iparkamara eltúlozta a fogyasztási szövetkezetekkel szembeni aggodalmát. Ezek ugyanis, különösen működésük kezdetén, nem jelenthettek igazi veszélyt a már kiépült üzlethálózattal rendelkező nagykereskedelem számára, a kiskereskedőknek (a házalóknak, a szatócsoknak, stb.) pedig sokkal inkább saját sorstársaik jelentették a konkurenciát. Nem tételezhetünk fel közvetlen politikai szándékot (politikai antiszemitizmust) sem a szövetkezetek mögött. Nem azért, mert az etnikai-felekezeti asszimiláció olyannyira előrehaladt volna Miskolcon a századfordulós évekre. (Ez, miként majd a két világháború között látható, a politikai antiszemitizmus számára nem is igen volt szempont.) Egyszerűen arról van szó, hogy a fogyasztási szövetkezetek, amelyek valóban a fogyasztÓK érdekeiért és a kereskedelem modernizálásának célkitűzésével alakultak, törvényszerűen kerültek érdeke'ikafétbe a kereskedőosztállyal. Azzal, amelynek abszolút többségét Miskolcon is az izraeliták attco&áki (Egyébként semmilyen jellegű felekezeti konfliktusról nincs tudomás«BÍ;.. a ffiéfe század utolsó évtizedeiben, és a polgármesteri jelentések is a vallások közötti laübés együttélésről számolnak be.) A szövetkezetek részére nyújtott állami, illetve vámsa íámogatásck pedig nem politikai, hanem az említett gazdasági okokból törtésídfc. (ffe ísle£|iik, a íörvényhatóság a kamarát is támogatta anyagilag, és hasos^té aőút&évszmémft Mssss/tott egyes izraelita iparvállalatok alakulásakor.) A miskolci kere&kieá^E éfiMképviseleö: szervezettsége a dualizmus korszakában rendkívül gyorsait fejlődött magas szintié. Nem véletlen, hogy az 1860-as évek végén, amikor a zsidóság nagyarányú tériióeffcása kezdődött a gazdasági életben, alakult meg az izraelita Koé» Samu vezetésével a Kereskedők és Kereskedőifjak Egylete, amely a társasági életre $ az íffáság „felkészítésére" is nagy gondot fordított.

47 Í8#5-!KÍ* kezdte meg működését a Miskolci Kereskedelmi Testület, amelynek célkitűzései kiütött szerepelt a város gazdasági, kereskedelmi, pénzforgalmi, közlekedési és ipaTváBaíati helyzetének fejlesztése, a régi liberális felfogás szerint a tagok vagyonosodásának előmozdítása céljából. (A szervezetbe beléphettek az ipar és a hitelélet képviselői, ami ugyancsak a kereskedelmi, az ipari és a banktőke szoros összefonódására utal.) Emellett mint minden izraelita többségű gazdasági egyesület, e testület is nagy gondot fordított a betegsegélyezésre (1891-ben alakult meg a miskolci kereskedelmi betegsegélyező pénztár), a kereskedőtanoncok és a segédek szakképzésére, illetve arra, hogy tag45 Dobrossy L: i. m. 336-37. 46 KIJ. 1900., 1902. (Uo.) 47 A miskolci kereskedelem és ... 65. 417