A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

támasztja alá - 1898-ban a szervezetnek lehetősége nyílt arra, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet alapító részvényeiből jegyezzen, s az 1904-es vagyonkimutatása is a tagok anyagi gyarapodására utal: igaz, az adósságok, illetve a hátralékok összege 46 067 koronát tett ki, a testület vagyona viszont (ingatlanokban, földben, takarékpénztári betétekben és értékpapírokban) meghaladta a 65 000 koronát.

25 (Mindez azt is jelzi, hogy az iparosság vagyoni differenciálódása a dualizmus évtizedeiben jelentősen előrehaladt, ami a társadalmi és a foglalkozási csoportok nagyobb mérvű átrendeződése, illetve a vertikális tagolódás, a le- és felfelé irányuló további kölcsönös mozgások számára is alapot teremtett.) A másik következtetésünk - s ez az eddigiekkel összefügg -, hogy a múlt század végén a zsidó iparosok egyre nagyobb számban képviseltették magukat az ipartestületben. Az 1904-es névsort vizsgálva azt látjuk, hogy azon szakmabeliek részvétele a legmagasabb arányú (cipészek, csizmadiák, szabók, mészárosok), akik között leginkább jelentős volt az izraeliták száma.

26 Ez egyfelől természetes folyamat, amely a miskolci iparosok gazdasági szerepének növekedését mutatja, ugyanakkor arra is utal, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara, amelyben a zsidóság túlsúlya és abszolút befolyása volt jellemző, a teljes gazdasági liberalizmus talaján állva, egyre inkább a kereskedők érdekeit képviselte, ami mind erősebben ütközött a kis- és a középiparosok érdekeivel. (Az ipartestület a múlt század végén pl. folyamatosan tiltakozott a sok vásár ellen.

27 Ez ugyanis kedvezőtlen volt a vásározni kényszerülő (!) iparosok számára, mivel eközben iparukat elhanyagolták, ráadásul áruikat kénytelenek voltak rendkívül alacsony áron értékesíteni, ezért bevételeik a költségeket is alig-alig fedezték. Ezzel szemben a kereskedőknek, illetve a vásárbérlőknek, akik között szintén többségben voltak az izraeliták, érdekük volt a vásárok számának növelése.) Nem véletlen tehát, hogy a miskolci ipartestület többször is a kereskedelmi miniszterhez fordult, hogy az a kamarát szorosabb együttműködésre, a felmerülő ellentétek megoldására, összességében a kisiparosság valós érdekképviseletének biztosítására utasítsa.

28 Ugyancsak a valós érdekképviselet s még inkább a különböző intézményekhez kötött gazdasági és kulturális igények megvalósítása reményében alakult 1904-ben a Miskolci Iparoskör (alapító tagnak az minősült, aki 100 korona alapítványt tett), amelyben szintén fontos szerep jutott az izraelita iparosoknak. Ráadásul e szervezet minden bizonnyal közvetlenebbül kapcsolódott a kamarához: ez ugyanis, iparos szakosztálya javaslatára, 200 koronával alapító tagja lett az új testületnek.

29 (Látjuk tehát, hogy a miskolci iparosságnak a dualizmus évtizedeiben több érdekképviseleti szerve is alakult, amelyeknek a különböző részérdekek mentén egymást kiegészítve, ugyanakkor egymással ütközve, a város iparosainak nagyobb részét sikerült lefedniük. S ez az ipar fejlődése szempontjából is döntő jelentőségű volt.) Ezek után nézzük az izraelita kis- és középpolgárság (illetve a nagypolgárság) még jelentékenyebb csoportját, a kereskedőket a dualizmus évtizedeiben. Természetesen ezek a kategóriák sem egységesek, mivel a társadalmi és a vagyoni helyzet, az üzletvi25 Uo. 26 Uo. 27 KIJ. 1890. (Uo.) 28 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara Jegyzőkönyvei. (A továbbiakban KlJegy.) 1890. (Bm.Lt. IX. 201. A Kereskedelmi és Iparkamara iratai.) 29 KlJegy. 1908. (Uo.) 413