A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

3. Érdemes összevetnünk a tanulók és tanítók növekedési ütemét is: £ Néptanítók Növekedés 6-12 éves tanulók Növekedés száma fő mértéke % száma fő mértéke % 1869 318 100 15 263 100 1913 538 169 36 044 236 A növekedési arányok eltérő mértékűek, ennek ellenére átlagban még ez is elegendő volt a törvényes előírások teljesítéséhez. Egy zalai összevetés meggyőz bennünket arról, hogy másutt sem volt nagyobb arányú a létszámnövekedés: Borsod megye Zala megye Év tanító növekedés tanító növekedés fő % fő % 318 100,0 428 100,0 342 107,5 520 122,0 378 118,8 624 145,7 405 127,3 691 161,4 732 171,0 538 169,1 Az adatok nem tanúskodnak nagyobb mérvű elmaradásról. 4. , Végezetül tekintsük át a férfi-nő arányok alakulását! Tanítók Tanítónők Arányuk (tanítónők) száma/fő % 1884/85 359 26 7 1890/91 349 29 8 1900/01 347 62 18 1913/14 414 124 30 A pálya elnőiesedése tehát a XX. sz. jelensége, okai többrétűek. a) Elsősorban a női emancipáció következtében megváltozott szemlélet, amelynek egyik megjelenési formája az önálló keresettel bíró nő megjelenése a munkaerőpiacon. A foglalkozások közül pedig a tanítónői pálya kedveltségét növelte a diploma viszonylag rövid idő alatt történő megszerezhetősége, másrészt a társadalom elfogadó támogatása, hiszen a 6-12 éves korosztályú gyermekek nevelése-oktatása erőteljes női attitűdöt is igényel. b) Elősegítette a nőiesedést az az objektív helyzet, amely a többtanítós, állami, községi, társulati iskolák elterjedésével állt elő. Amíg ui. a döntően felekezeti iskolák egytanítósak voltak, a tanítói állást mindenütt kántorsággal kötötték össze. Ilyen kettős szerepre az akkori közfelfogás szerint csak férfiak vállalkozhattak. Az egyre differenciáltabbá váló iskolákban azonban már a csak tanítás feladatait ellátók között hamarosan 1869 1879 1890 1899 1907 1913 397