A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

II. A NÉPISKOLAI HÁLÓZAT FENNTARTÁSA, MŰKÖDTETÉSE 1. Fenntartói megoszlás 1869-ben 243 Borsod megyei iskoláról van tudomásunk. Ekkor még minden népiskola egyházi fenntartású volt. 1885-től követhető nyomon a plurális fenntartás alakulása. .£ Egyházi Állami Községi Társulati Magán Összesen iskolák száma 1869 243 ? + 243 1885 267 3 7 6 283 1900 267 8 7 12 2 296 1913 255 15 8 11 3 292 (+ A magániskolák száma 1869-ben nem állapítható meg, addig ui. nem kellett engedély létesítésükhöz. Ezek iskolai működése egyébként is nehezen volt regisztrálható, mert az izraeliták számos községben zugiskoláikban engedély nélküli oktatást folytattak.) A kimutatásból egyértelműen kitűnik, hogy 50 év alatt végig megmaradt az egyházi fenntartás dominanciája, amely azonban nem jelenti azt, hogy a népiskolai oktatás tartalmára rányomták szeliemi bélyegüket. A kevés számú állami és társulati iskola korszerűségében messze felülmúlta a felekezeti intézményeket, és szellemi kisugárzásuk meghatározó volt a tanítómozgalomban, a tanítás tartalmának és metodikájának korszerűsítésében. Az államsegélyek rendszerével pedig az állam maga is beavatkozott a felekezeti iskolák működésébe. 2. Egyházi iskolák kz egyházi iskolák többsége a római katolikus egyház fenntartásával működött. Nyolc Borsod megyei tankerületében 1885-ben 125 iskolát regisztrálhattunk, ezek száma lényegesen nem változott. A reformátusok három egyházmegyéjükben mintegy 100 iskolát működtettek. Öt görög katolikus iskola mellett több izraelita intézményről tudunk, ez utóbbiak közül sok engedély nélkül működött. A felekezeti iskolák fenntartása kezdetben teljesen a település egyházi vagyonából (épületingatlan, föld, egyéb járadékok), a helyi lakosság hozzájárulásából (párbér, természetbeni juttatások stb.), valamint az érsekség főkegyúri jogából eredő juttatásokból, egyéb egyházi főhatósági támogatásból történt. Az iskolák fenntartásáért az iskolaszék felelt, amely egyházi adóként vetette ki a templom, plébánia, parókia és iskola fenntartási költségeit, továbbá ingatlanokat bocsátott a tanító rendelkezésére. A rendszer belső logikájából következett, hogy a tanítói díj levelek legnagyobb részét természetbeni juttatások tették ki, ezek reálértéke pedig a termés minőségétől, mennyiségétől stb. függően állandóan ingadozott. A helyzet azonban folyamatosan változott, és a felekezeti iskolák fenntartásának egyre nagyobb része a községi, állami hozzájárulás folytán ez utóbbiak vállára nehezedett. A községi támogatást maga a Törv. tette lehetővé, mert az iskolai tankötelezettség teljesítése érdekében felhatalmazta a képviselőtestületeket, hogy a település adózó la387