A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

1900-ban Hidvégi Benő tanfelügyelő (1889-1916) ismét 46 túlnépes iskolát jelzett, itt azonban már jóval alacsonyabb volt a zsúfoltság foka: Település Tanköteles Tanterem Terem/tanköteles Szihalomrk. 300 2 150 Ernőd rk. 277 2 138 Bolyok rk. 228 2 114 stb. A helyhiány végigkísérte még századunk első évtizedét is, de már inkább egyedi esetekként szerepeltek ilyen arányok: - 1903 Szendrő, Disznóshorvát 130-130 fő/tanterem, Mezőnyárád 129 fő/terem, - 1907 Arló 204 tanuló/tanterem, - 1913 Mezőcsát 216 fő/terem.... A túlnépes iskolák fenntartói egyébként minden esetben azonnali felszólítást kaptak a helyzet normalizálására, amely vagy egyetértésre talált, és akkor megindult a bővítés, vagy pedig nem, ebben az esetben nem egyszer akár évtizedig tartó huzavona indult a tanügyi hatóságok és a fenntartók között (Mezőkövesd, Szirmabesenyő, Poga, Debréte stb.). c) A szóródásból származó problémákat tetézte - és ez nem csak a túlnépes iskolák esetében volt így -, hogy a meglévő népiskolák jelentős része korszerűtlen, kicsiny alapterületű és rossz állapotú volt. így - bár a statisztikákban iskolaként, tanteremként szerepeltek - valójában egyáltalán nem feleltek meg a minimális elvárásoknak sem. A Törv. kiadását követő évtizedben senki sem tudta áttekinteni a valós megyebeli helyzetet. 1885-ben készült először olyan, nyomtatásban is megjelent tanfelügyelői jelentés, melyben szerepelnek az iskolák adatai is. A 20 évnél fiatalabb épületeket jónak és elfogadhatónak ítélték, a többieket régieknek és elavultaknak. E megítélés szerint a megye kb. 60 iskolája (25%) volt jó, 100 iskolája (40%) elfogadható, 80-90 iskolája (35%) pedig elavult minősítést nyert. Szabó Károly tanfelügyelő (1877-1880) már ennél korábban jelezte, hogy az iskolák többsége egészségtelen, kis alapterületű és rossz állapotú épületekben volt. Néhány kiragadott példa: „...A mogyorósdi róm.cath. felekezeti iskola épülete rossz állapotban, mocsaras helyen fekszik, és ennek következtében ősszel és tavasszal a víz alulról való felfakadásának van kitéve..." „...Sajó Vámoson a ... tanszoba alkalmatlan, kicsi és a tanköteles gyermekek össze vannak szorítva..." „...Tiszatarjánban ... a régi fiúiskola leromboltatván... a fiúk a templom előcsarnokában nyernek oktatást..." stb. Ballagi Károly hivatalba lépése utáni első tájékoztatójában olvashatjuk: „...Iskoláink kevés kivétellel rozzant, régi épületek, melyekben sem tisztességes lakások nincsenek a tanítók számára, sem alkalmas helyiségek a tanköteles gyermekek befogadására (1881). Ugyancsak ő készíttette el azt az általános áttekintést, melynek eredménye bekerült a már említett 1885-ös jelentésbe. így összegezte véleményét: „...A bútorzat, a felszerelés hiánya még nem olyan szerencsétlenség, mint azon körülmény, hogy vannak olyan iskoláink is, melyek közegészségügyi szempontból károsak... melyeknek tanhelyi384