A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

NÉPISKOLÁK BORSOD MEGYÉBEN 1867-1918 LÉNÁRT BÉLA Ezeréves a magyar iskola, ünnepelünk. Valóban ezer éve, 996-ban a Szent Márton hegyi (pannonhalmi) bencés iskolaalapítás indította útjára iskolai oktatás-nevelésünk máig tartó folyamatát. Létrejött egy olyan intézmény(rendszer), amely évszázadokon át megtartó erő volt, a mindenkori magyar társadalom felelősségteljes áldozatvállalása a későbbi generációk jövőjéért, a nemzet jövőjéért. De hol voltunk még attól, hogy az iskolák ne szigetként működve csak a kiválasztottak iskolái legyenek, hanem minden magyar(országi) gyermek oktatását, nevelését felvállaló intézményekké váljanak, hogy az oktatás mindenki által birtokolható közoktatássá váljék, amelynek keretei között a tudás, a képességek nem kiváltságok, hanem természetes emberi tulajdonságok, az iskola pedig mindezek gyümölcsöző hajléka, forrása. Ezeréves a magyar iskola - mondjuk -, de alig százéves a magyar közoktatás, bármekkora paradoxonnak tűnik is! Alig százéves, mert az alapokat hosszú évszázadokon át rakták ugyan, de az igazi építkezés csak 1868-ban indult meg. A halhatatlan érdem pedig Eötvösé, a polgári magyar közoktatás megálmodójáé, a híres XXXVIII. te. megalkotójáé. A megvalósítás felett - jól vagy rosszul - sáfárkodva aztán ott bábáskodott mindenki, a köztestületek és hivatalaik, a fenntartó egyházak, községek, az adózó állampolgárok százezrei és nem utolsósorban a harc frontvonalában küzdő és küszködő pedagógusok, a néptanítók. Itt minden szereplőnek megvolt a maga, törvény által előírt vagy önként vállalt feladata, mindenki tette a dolgát hol jól, hol kevésbé jól, de a jószándékot még az utóbbi esetben sem lehet megkérdőjelezni. Külön tanulmányt érdemelne minden szereplő, s mennyi tévhitet lehetne eloszlatni, ha e lapokon bizonyíthatnánk, hogy milyen progresszív szerepet játszottak egy-egy megye közgyűlése, közigazgatási bizottsága, tanfelügyelője, szolgabírái és jegyzői, hogy a történelmi egyházak - sokszor ambivalensen ugyan - milyen komolyan vették közoktatási kötelezettségeiket, hogy számos földbirtokos nyúlt mélyen a zsebébe iskolaépítést elősegítve ezzel pusztáján, tanyáján, hogy mennyit áldoztak oktatásra a tőkés cégek, s mennyit az egyszerű emberek, a kevésbé tehetősek, sőt a szegények is! Most mégsem ezt tesszük, hanem a népiskolai hálózat dualizmus kori fejlődésének menetét szeretnénk bemutatni a történelmi Borsod megye területén, amelynek hátterében azért mégis felsejlenek azok az erőfeszítések, amelyek nélkül nem izmosodhatott volna meg e régió népoktatása. 381