A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfiai előkészítéséről

mágneses anomáliák az ÉK-DNy-irányú dombvonulat gerince mentén, az értelmezési vázlaton szaggatottan jelölt görbe két oldalán csoportosulnak. Ezt a szaggatott vonallal jelölt görbét a geofizikus kutatók feltételesen egy utcával azonosították. Több erősebbgyengébb vonalszerű képződmény pedig e görbére közel merőlegesen helyezkedik el, melyek keletkezésében gyakoriságuk alapján szándékoltságot sejtettek (e vonalszerű képződmények irányát folyamatos vékony vonal jelöli). A feltételezett utca köré csoportosuló intenzív mágneses anomáliák által kijelölt terület (függőleges srafozással jelölve) megközelítőleg egyezik a településnek az 1950-es évek terepbejárásai során feltér-képezett határaival. A vizsgált terület nyugati szélén az intenzív jelek körbevesznek egy kb. 40 méter szélességű, a többihez képest anomáliamentes teret, melynek keleti felében erős mágneses anomália van, ami több vonalszerű képződmény irányába esik. Ezzel átellenben, a kutatott felszín észak-keleti végén, kb. 60 méter átmérőjű területen, az előzőtől gyengébb, de azonos intenzitású mágneses anomáliák csoportja található (vízszintes sraffozással jelölve). A térképvázlaton jelölt két folt közül az elsőt az utca tengelyében feltételezhető térrel azonosították.

14 6. A feltárás helyének kiválasztását előkészítő intenzív felszíni gyűjtést 1995 áprilisában a 35. sz. főútvonal déli oldalán kezdtük meg (41. sz. lelőhely).

15 Már a korábbi helyszíni szemléinkből is kiderült, hogy az az elnyújtott, közepén orsószerűen kiszélesedő terület, melyet az említett térképen Eri István és Bálint Alajos meghatározott, csak a településnek a legintenzívebben lakott részét jelenti. Ahogy azt az ő térképük is mutatta, az úttól délre a legtöbb felszíni lelet a dombnak az út és az egykori folyómeder határolta déli végén került elő. Ez a domboldal 1,5-2 méterrel kiemelkedik az őt körülölelő, laposabb, egykori folyómedrek szabdalta felszínből. Helyszíni szemléink során azonban ennek az elhagyott folyómedrek szabdalta laposabb területnek a kisebb, szigetszerű kiemelkedésein is találtunk, 15-20 méter átmérőjű „foltokban" - ugyan nem olyan intenzíven, mint az a település központi területét alkotó dombvonulat gerincén megfigyelhető - régészeti leletanyagot (2. kép). Mivel az autópálya ezeknek a csekélyebb felszíni leletsűrűséget mutató kiemelkedéseknek egy részét szintén átvágja, szükségesnek mutatkozott, hogy kisebb szelvényekben itt is feltárást végezzünk. Ezeknek a szelvényeknek a kijelölését előkészítendő, valamint az imént említett jelenség pontosabb dokumentálására kezdtük el az intenzív régészeti terepbejárást, a 41. sz. lelőhely meghatározott területén.

16 A területet 10x10 méter alapterületű négyzetekre (D) felosztva, minden négyzetből összegyűjtöttük a felszínre került összes régészeti leletet, melyeket még aznap, a terepen, lelettípusonként (kerámia, fémsalak, megmunkált fémtárgy, üveg, kőeszköz, álEnnek a „temek" a helyzete nem azonos a légifotók alapján a templomnál feltételezett térrel. Az intenzív régészeti terepbejárásnak a település adottságainak megfelelő módszertani kidolgozását, valamint a terepbejárás szervezését Fischl Klára régész, Kulcsár Mihály és Tomka Gábor régész hallgatók, valamint Juhász Orchidea történész hallgató végezte. A felszíni gyűjtésben közreműködtek a Miskolci Egyetem történész hallgatói. Az összegyűjtött leletanyag előzetes számítógépes értékelését Losonci Csaba (Ökológiai Intézet, Miskolc) és Kerekes András (Hennán Ottó Múzeum, Miskolc) készítette. A felszíni gyűjtést tárcsázott, fedetlen területen kezdtük el, de a 41. sz. lelőhelyen a munka elhúzódott a vetés sarjadásáig. A 42. sz. lelőhelyen ugyanezt a feladatot már 8-10 cm magas sörárpában kellett végezzük. 37