A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

Herman OTTÓ PARLAMENTI TEVÉKENYSÉGE A FILOXÉRA ELLENI VÉDEKEZÉSBEN SZABADFALVI JÓZSEF Igen sokoldalú tudományos és közéleti tevékenységét sokan méltatták, újabb és újabb adatokat tárva fel a hatalmas életút teljesebb megismeréséhez. A közelmúltban parlamenti tevékenységének feltárásához kezdtem hozzá, itt figyeltem fel a filoxéravész elleni széles körű tevékenységére. 1874-től többször tanulmányozta a helyszíneken, 1879 és 1896 között közel tízszer vetette fel a képviselőházban. Előadásokat tartott, írt róla az újságokban és folyóiratokban, egy időben tagja volt a kormány által felkért Filoxéra Bizottságnak. Ennek ellenére azt tapasztalhatjuk, hogy alig-alig ismerik idevonatkozó jelentős tevékenységét. A Magyar Néprajzi Lexikonban (II. 163-164.) Égető Melinda filoxéra címszóban egyáltalában nem említi Herman Ottó szerepét, s nem ismeri Balassa /vannak az 1975ben a Herman Ottó Múzeum Evkönyvében megjelent A filoxéra Tokaj-Hegyalján című kiváló tanulmányát sem. Csupán szőlészeti szakmunkák alapján írta le a vész európai megjelenését és magyarországi hatásait. Szinte ugyanezt mondhatjuk el a magyar szőlészettel foglalkozó néprajzi szakirodalomról is. Meg kell említeni, hogy Balassa Iván az előbb említett tanulmányát építette be 1991-ben megjelent Tokaj-Hegy alj a szőleje és bora című kiváló monográfiájába is.

1 A filoxérát (filoxéra vastatrix) Amerikában 1856-ban fedezték fel. Többféle alakja ismert, ivaros, ivartalan, szárnyas, szárnyatlan. Nálunk az utóbbi a gyökéren megtelepedve végezte a nagy pusztításokat, a levelek sárgulása messziről jelezte a fertőzés helyét. Egyes fajai tölgyfaleveleken is élnek, de itt nem okoznak kárt. Európába 1858-1862 között, szőlővesszőkön hurcolhatták be. Franciaországban bukkant fel először 1865-ben a du Gard megyei Pujautban. 1868-ban a montpelieri iskola igazgatója, J. E. Planchin (1823-1888) nevezte el Phylloxera vastatrixnak (Balassa fordításában „levélszárító pusztító"). Az Európába bejutott irtóztató kór vészes gyorsasággal terjedt, 1872-ben az osztrák Klosterneuburgban tűnt fel először egy kísérleti telepen. A magyar Földművelésügyi Minisztérium 1874-ben már felhívta rá a figyelmet, tették ezt azért is, mert az említett gazdaságból sokan hozattak vesszőt. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia kísérleti állomása még 1875 júniusában azt jelentette, hogy hazánkban még nem fordult elő a megbetegedés.

2 Álljunk meg egy pillanatra a filoxéra szónál. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 1882-ben jelent meg nyelvünkben. Mint látni fogjuk, phylloxera alakban már közel egy évtizeddel korábban. A nemzetközi kifejezés nyelvünkbe a németből került, a magyar szőlészetnek és borászatnak is erre voltak a legnagyobb kapcsolatai. Illetőleg a hatalmas veszedelem - mint láttuk - hozzánk német, pontosabban osztrák közvetítéssel érkezett.

3 A viszonylag újkeletű jövevényszó hamar igen sok helyi alak1 Balassa /., 1975.; Balassa /., 1991.; L. még Csorna Zs., 1933. 24. skk. 2 Balassa /., 1975. 305-306.; Horváth G., 1891.; Szilágyi D., 1872. 3 MNyTESz. I. 1967. 911-912. 363