A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PUSZTAI Tamás: Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásának topográfiai előkészítéséről

Dolgozatunkban azokat az előkészítő munkákat ismertetjük, melyeket a fenti céllal, még a leletmentés megkezdése előtt, illetve annak kezdetével párhuzamosan elvégezhettünk. A még befejezetlen ásatás eddigi eredményeire csak az esetben térünk ki, ahol azok az előzetes topográfiai vizsgálatok eredményeinek értékeléséhez szükségesek. Ezek a következők: 1-2. Az elpusztult mezőváros területén az 1950-es években végzett régészeti terepbejárás eredményeinek áttekintése. Leszih Andor e területen 1934 és 1941 között végzett ásatásain feltárt szelvények helyzetének meghatározása, térképre vetítése. 3. A feltárandó területre vonatkozó térképek öszegyűjtése és környezetének szintvonlas felmérése. 4. A települést és környékét ábrázoló, térképészeti-, valamint új, régészeti célú légifotók összegyűjtése, illetve készítése. 5. A település autópálya érintette sávjának geofizikai felmérése. 6. Intenzív régészeti terepbejárás. 1-2. Eri István és Bálint Alajos az 1950-es évek végén végzett régészeti terepbejárásaik alapján leírták a település földrajzi környezetét, meghatározható kiterjedését.

4 A mezőváros a környező, viszonylag sík területből kiemelkedő, ÉK-DNy-irányú dombvonulaton, javarészt a 35. sz. út északi oldalán, mintegy egy kilométer hosszan helyezkedik el. A falu déli vége átnyúlóit az út túloldalára, határát itt a dombot körülölelő, kiszáradt vízmeder partja jelezte, hasonlóan az északi végét záró, kisebb mélyedésig. Temploma a település legmagasabb pontján állt, 105 méter tengerszint feletti magasságon.

5 A határait jelző felszíni leletek bemutatott térképük alapján a dombvonulat 102103 méter feletti részein voltak megtalálhatók, míg a települést a keleti irány kivételével majd teljesen közrezáró lapályos területen kanyargó egykori medrek legmélyebb pontjai a 100-101,5 méter közötti tengerszint feletti magasságon húzódtak. Szintén terepbejárásuk során, Muhitól északra, a Muhi-Ónod dűlőúttal párhuzamosan kavics- és kődarabokkal jelzett hajdani út nyomát találták meg, melyet azonosítottak a Josephinische Aufnahme lapjain is látható, Szerencs felől Ónodon át Hejőkeresztúrra, majd tovább Mezőkeresztes-Eger irányába vezető, egykori postaúttal. Mint írják, a postaút Muhit is érintette, nyomvonala innen DNy-felé megtörve haladt át a települést délről határoló egykori vízmedren. Ez a meder, valamint a településtől nyugatra ma is látható, elhagyott medrek a régi Szinva útját jelölhetik. ÉK-en ugyancsak kisebb mélyedés határolta a falut, ami így a viszonylag sík, lapályos környezetének legmarkánsabb kiemelkedésén települt meg. 1959-ben rekonstruálták a Leszih Andor-féle ásatások szelvényeinek elhelyezkedését. Mivel a harmincas-negyvenes években elvégzett ásatásokat követően végleges összesítő térkép nem készült, az 1950-es évek végére pedig már eltűntek azok a fix pontok, melyekhez az ásatási szelvényeket - alkalmanként lépésben megadott értékekkel bemérték, a rekonstruált összesítő térkép valószínűleg nem tükrözi tökéletesen a valóságos helyzetet. 4

£W István-Bálint Alajos 1959. 4. ^Helyét a Josephinische Aufnahme 1783-ban készült térképlapján még jelölték (Éri István-Bálint Alajos 1959. 11.). 34