A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

(...) fogatik. Bodrogközben a' yízáradások után a' temérdek halakkal a' sertéseket hizlalják."

165 Az északi rész állatvilágának leírása szerint jelenleg a gazdag rovar-, hal- és hüllőfauna mellett a kétéltű fajok száma kevesebb, míg madarak, emlősök szintén szép számban élnek.

166 Az állatvilág mai képét az emberi tevékenységtől kevésbé bolygatott területek nagysága és elhelyezkedése alakítja ki. A múlt században és annak előtte a fauna nemcsak fajokban, de egyedszámban is gazdagabb volt. A helynevekben felbukkanó állatnevek természetesen nem adnak olyan átfogó képet a vidék faunájáról, mint a jellegzetes növénytársulásokról, de bizonyos vadak egykori itteni életéről adnak információkat. A nevekben természetesen a leginkább észrevehető, illetve a vadászható, hasznosítható fajok szerepelnek. Az alacsonyabbrendű állatok kevésbé feltűnőek. Ismerünk Hernyói dűlőt (Nagycigánd), Szöcskét

167 (Karád), Palacka (poloska)

168 homokot (Lelesz), Palackás tavat (Keresztúr), Pók tavat (Bércei), Tetves homokot (Sárospatak). A csípő rovarokat már hamarabb észrevesszük: Szúnyog tó (Lelesz-Polyán), Pőcsikes láp (Semjén). A halak nagy számuk és fontos élelmezési cikk voltuk miatt gyakran szerepelnek: Kis és Nagy Csukás tó (Bélly), Csukás tó (Szentes), Singéres (a sügér itteni neve)

169 (Agárd), Nagy Singéres (Sárospatak), Pontyolos (Boly), Pozsáros (pontyféle)

170 (Szerdahely, Nagygéres), Déváras (dévéres?) tó (Viss), Harcsás (Nagyrozvágy), Kárászos (Nagyrozvágy, Olaszliszka). Pesty F. helynévközlője szerint a földkönyvben Szőlőske néven szereplő dűlő a valóságban Süllőske, mely „hajdan víz állós hely lévén süllő halak dúsan tenyésztek benne".

171 Gyakrabban helyi: Piszkáros

172 (Kisgéres, Láca, Olaszi), ritkábban közönséges nevén fordul elő a csík: Csík országa (Sárospatak). A halakon kívül a vízi élővilág más fajai is nevet adnak egyes helyeknek: Nadályos tó (Királyhelmec), Rák tó (Sárospatak). A kétéltűek és hüllők, mivel nem voltak fontosak az ártéri haszonvételben, a névanyagban alig vannak jelen: Béka tó (Karcsa, Nagyrozvágy), Gyíkos (Őrös), Kígyós (Ricse, Kisgéres, Nagygéres, Kisfalud), Kígyó homok (Karcsa). A jól azonosítható és jellegzetes madarak ellenben annál több helynévben előfordulnak. Elsősorban a vízimadarak: Cakó (gólya) homok (Bélly), Kis és Nagy Darvas tó (Bélly, Láca, Őrös), Daru láp (Luka), Darvas (Dámóc, Nagygéres, Szentes, Bércei), Kis Darvas (Véke), Gémes tó (Bélly), Kácsánd (Királyhelmec), Libutz (bíbic) homok (Karcsa), Gödény tava (Kiscigánd, Zétény), Gödényes tó (Ricse), Gödény ere (Karád), Batonya (gödény)

173 rét (Lelesz-Polyán), Batonai dűlő (Nagycigánd, Sirály tó (Sárospatak). 165 Magda P, 1819. 413 de szó szerint ugyanezt ír']& Szirmay A., 1897. 139. 166 Bogoly J., 1984. 38-44. 167 A szöcske szó a szomszédos Rétközben néhány holdnyi kis százaz területet jelent. (Réfi Oszkó M., 1987. 22.) 168 Kiss L, 1988. II. 308. 169 Bogoly J., 1984.40. 170 TESz III. 271. Az ichthyológiai szakirodalomban nincs egyetértés: Pintér K, 1989. 109. és Vásárhelyi /., 1961. 38. szerint a pozsár és a ponty szinomimák, Lovassy S., 1927. 818. szerint a pozsár a hivatalosan parasztponty nevű pontyváltozat (Cyprinus carpio var. hungaricus). Herman 0., 1887. 134. a poz.sárt csak a régiségben említi, mint ételt. 171 Pesty E, 1864. Kiskövesd. 172 Kiss L, 1988. II. 352. 173 Kiss L, 1988. I. 176-177. 309