A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

rétet a helyiek nem is ismerték ezen a néven, hanem egyes részeit külön nevezték el: tónak, lápnak.

157 A földkönyvekben a vízjárta, náddal benőtt rétek mellett általában szerepel a megkülönböztető „nádas rét" kitétel, s ez helynévként is előfordul (Pacin), mely „nádtermő, zsombékos, allyas és sivatag hely". Csak az itteni Nagyrétről írták a kortársak, hogy „hajdan általában nádat termett".

158 A láp jelenthetett sekély, vízinövényekkel benőtt mocsarat,

159 de a Bodrogközben inkább a „lassú mozgású vagy álló sekély vizek, tavak sajátos növényzeti képződménye", amelyekben az elhalt vízi növények egymáson átfonódva, elhalt részeiket összetartva felhalmozódnak. Ha ez nagy tömeget ért el, embert, állatot is megtartott a víz színén lebegve. Jó legelőnek számított, ezért mesterségesen készítették is.

160 A Hosszúrét környékén számtalan láp helynévvel találkozunk, azonkívül viszont alig: Nagy Lápos tó (Kaponya). A lápot gyakran tulajdonosáról (s talán készítőjéről) nevezték el: Kovács lápja, Bata Ferenc lápja (Karád), Péter láp (Luka), Balázs láp (Semjén), máskor a neki otthont adó vízről: Pap tava lápja (Karcsa), Pocsolya láp (Láca), Havas tó láp (Luka), Detka lápja (Karád) vagy a közeli kiemelkedésről: Kis homok lápja, Nagy homok lápja (Karád). A leggyakrabban azonban valamely tulajdonságáról kapja nevét: Nagy láp (Nagycigánd), Kis láp (Pacin), Sárga láp (Luka). Nem számítva a szántók kultúrnövényeit, a láprétek, rétek, legelők növénytakarója is átalakult a kaszálás, legeltetés és az ezzel járó tiprás, trágyázás hatására. A gyepek fellazulnak, a növénytársulások elszegényednek, rágást, taposást tűrő, szúrós és mérgező növényeket tartalmazó másodlagos társulások jelennek meg. Elszaporodik a csenkesz, a bogáncs, a csillagpázsit, a tarack.

161 A helynevekben is megjelenik ez: Kóróska (Agárd), Gordony (Petrahó), Dudva földek (Vécs). Az azonban egyedül a helynevek alapján is megállapítható, hogy Vajkai Aurél közel félszázados kijelentése: „A nép általában csak azt a növényt ismeri, amit valami célra felhasznál, a többit észre sem veszi"

162 alapos revízióra szorul. A bodrogközi ember, akárcsak más ártéren élők, „a növényzeten olvasta le a különben alig látható talajemelkedések és -süllyedések mértékét. Ennek ismerete nélkül az ártér sokoldalú haszonvétele, megülése lehetetlen lett volna."

163 Vagyis a nép az életterében való tájékozódás céljából is megismeri a környezetét, különösen a növényvilágot, s nemcsak azokat a fajokat, amelyeket közvetlenül felhasznál. Állatvilág A magyarországi Bodrogköz állatvilágából jobban csak a folyók halfaunáját kutatták. Egyedül a Bodrogból 45 fajt ismertek.

164 A Tisza halbősége legendás volt, de a Bodrog sem vallott szégyent: ,,...a' Bodrog és Tisza nagyobb halakkal tele vannak. A Bodrogközben igen kövér Márna, Tokaj m. nevezetes kétsége, Patak m. legjobb tsuka 157 Kántor M, 1933. 161. 158 Pesty F. 1864. Pacin. 159 Réfi Oszkó M., 1987. 29. 160 Kántor M., 1933. 161. 161 Bulla B., 1964. 303-314., 323-330.; Soó R., 1964. 116-124.; Marosi S.Szilárd J., 1969. 58-60.; Bogoly J., 1984.20-21. 162 Vajkai A, 1948.9. 163 Andrásfalvy B., 1975. 8. 164 Marosi S.Szilárd J., 1969. 61. 308