A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

is: Kékes homok (Királyhelmec), Penész homok (Szomotor), Barna homok (Szerdahely), Fekete homok (Perbenyik). A Fagyoska homok (Lelesz-Polyán) s talán a Fagyas homoka (Karád) helynév is arra utalhat, hogy a Bodrogköz szélsőségesebb időjárásában még a homokba vetett termény is kifagyhat. Homokos talajt jelent a Csorvás domb (Luka),

111 és valószínűleg a Sárga domb (Bércei) is. A legnagyobb területet a Bodrogköz központi részén, a magasabban fekvő síkságokon a réti agyag borítja.

112 Ezt áradáskor meg-megfutotta a víz, vagy a belvíz lepte el, de egyébként szárazon állott. Itt a talajképződésrre elsősorban a nedvesség és a levegőhiány hatott, s a tavaszi, vízzel túltelített időszakot leszámítva jó víz-, de közepes tápanyaggazdálkodású talaj. Termékenysége 5-6-os.

113 A Bodrogközben ezt a talajt hívják fekete nyiroknak, a visszamaradt iszap és bomló növénytörmelék színe miatt. Nehezen művelhetőnek tartották. Ragadós, nyúlós állagát jól jellemzi a sárospataki határ „macskaszaros" dűlőneve.

114 Rétnek viszont kiváló lehetett: Zsíros rétek (Szerdahely). Pesty Frigyes hely névközlője szántónak is dicséri: a Fekete Napkelet és Fekete Napszálat „széles, fekete búzatermő föld".

115 A mélyebben fekvő részek és tópartok vízzel telített talajaira vonatkoznak a sárral kapcsolatos nevek: Sáros tó (Ágcsernyő, Kistárkány, Viss, Kisfalud), Sároska tó (Sárospatak), Veréb sár (Kenézlő). Szintén csatakos, sáros helyet jelöl az Almás csatrakája (Kistárkány),

116 a Dagonya (Lelesz-Polyán) és a Dagonyás tó (Bélly) is. Ha a réti talajképző folyamatokhoz kismértékű szikesedés is társul, szolonyeces réti talajról beszélünk (pl. Karos és Kiskövesd között a Karcsa mentén). A Karos és Luka közötti háton a szikesedésen kívül a talajvízszint süllyedése is jellemző; itt a szelvény felső részében a víz hatása már nem érvényesül, s sztyeppesedő réti szolonyec talaj keletkezik. Termékenysége elég gyenge (7 ill. 9.). Ez utóbbi két talajtípus már valószínűleg a vízszabályozás után alakult ki,

117 bár régebbi leírások szerint szinte minden falu határában voltak szikes foltok.

118 A szikes talajokat ma Karoson „fejérszékesnek" nevezik (H). A helynevekben szikes aránylag kevés helyen, s inkább a Tisza mentén mutatható ki: Sziki (Vajdácska), Nagy szék, Kis szék (Balsa), Nagy szék (Bércei), Székre járó (Viss). A tavak sótartalmára, szikes kiválásokra utalhatnak a Fehér tó helynevek (Bélly, Lelesz-Polyán, Kisfalud), de a Kis Fejér tó, Nagy Fejér tó (Kisgéres) és Nagy Fér tó (Lelesz)

119 is. Néhány helyen a Sós tó név is felbukkan (Karcsa, Lelesz, Pacin), Bélly mellett pedig van egy Sós lapos nevű rét. A Tisza mentén, Bérceién található a Kis Sós tó és a Nagy Sós tó, amely „1830 táján elpusztult szóda gyártó gazdagon be épített és jövedelmezett hellység".

120 A nagy folyók mentén végig, de különösen a Bodrogzugban a felszín nyers öntéstalajból áll. A Tice magasabb partja szinte a Tiszától a Bodrogig, a Karcsáé foltokban ilyen. Jellemzője, hogy a gyakori vízborítottság miatt a talajképződés mindig új rétegein KissL., 1988.1.342. 112 Bogoly J., 1984. 16. 113 Stefanovits P, 1981. 250-252. Várallyay Gy, et al. 1981. térképe. 114 Gönyey (Ébner) S., 1925. 67. 115 Pesty E, 1864. Láca. 116 TESz 1.487. 117 Stefanovits P, 1981. 244., 249.; Várallyay Gy, et al. 1981. térképe. 118 Trenkó Gy, 1909. 299.; Kiss K., 1896. 49. 119 KissL., 1988.1.468. 120 Pesty E, 1864. Bércei. 301