A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

vízmennyiséget szállítottak. Kapcsolatuk azonban már a szabályozások előtt megszakadt a Tiszával. Valahol Kistárkány körül szakadtak ki és egymással, valamint a Latorcával is gyakran összefolyva haladtak nyugat felé.

82 Az északi részen folyó Tice nevében is őrzi eredetét. „Még a' Tiszának is Zemplény felé mutat utat a' belőle ki szakadó Titze folyó, 's a' Tisza tagadhatatlanul hajlandó a' Bodrog felé, sőt a' Bodrog közi Hosszúrétnek vizei is nyilvánságosan azt mutatják a' Füzes ér körül, hogy a' Tiszának nagy hajlandósága van a' Bodrog felé."

83 Néhány száz éve még hajózható volt, és a sót szállító hajósok szívesebben is használták, mint a sebes és örvényes Tiszát.

84 Már a múlt században is inkább csak a nyugati részében maradt víz, s itt is akadnak feliszapolódott részek,, a nagyobb árvizek azonban medrét még gyakran feltöltötték. Medre Battyántól Szentmáriáig követhető.

85 A Karcsa jelentékenyebb folyó volt, s noha ez is mocsarasodik, Őrös környékén a holtág szélesebb és mélyebb, mint a Tice alsó szakasza.

86 1613-ban Allaghy Menyhért zempléni főispán hajóvámszedő jogot kért rá II. Mátyás királytól. 1646-ban I. Rákóczi György németalföldi és velencei mérnökökkel szabályoztatta, hogy a sót ezen szállíthassák Tokajig.

87 Eredete beiszapolódott, csak Dobrától követhető egészen Szerdahelyig. Karos táján egy ág derékszögben elválik róla és belevész a.Hosszúrét mocsarába. Állítólag 1705-ben II. Rákóczi Ferenc parancsára vágták át a Karcsa töltéseit, hogy a vizet a labanc érzelmű Karcsa falu földjére vezessék.

88 A lentebb fekvő részeken a szabályozás előtt számtalan ér kanyargott, szállította az ár- és belvizeket, összekötötte egymással a mocsarakat, depressziókat. A folyók mentét holtágak kísérték. A legnagyobb összefüggő mocsárvilágban, a Hosszúréten találhatók a Bodrogköz legjelentősebb tavai (Pallagcsa tó, Alsó tó, Szent István palástya, Detka stb.). Mocsaras területet találunk még Vajdácska, Karcsa és Alsóberecki környékén, a rozvágyi dombok között, a Latorca mentében, valamint az Őröshöz tartozó Gerepsepuszta környékén, Szomotor, Nagygéres, Őrös és Szentes vidékén. Ezeket a mocsarakat a Tisza (a Tice, a Karcsa), a Bodrog és a Latorca áradásain kívül a csapadék és a belvíz is táplálhatta.

89 A legbonyolultabb érhálózata a Karcsa és Szigetköz közötti területnek volt. A bővizű erek nyaranta kiszáradó tavakban és azokat egymáshoz kapcsolva kanyarogtak. A múlt század közepén a Bodrogot még összekötötte a Tiszával egy ér, mely Füzes ér néven Sárospatak felett szakadt a Bodrogba. A vízmennyiség fogyásával és a lejtésviszonyok megváltozásával (hiszen az ártéren a víznek minden cm szintkülönbség számít) az ér két ágra szakadt és a déli (a Malom ér) Kenézlő mellett jutott a Tiszába. Nevéből ítélve jelentékeny lehetett, ha malmot is tudott hajtani, sőt tutajok is áthajózhattak rajta a Tiszáról a Bodrogba. A Szigetközt mindenfelől víz vette körül. Az É-i oldalt lezáró (a Füzes érrel összekötött) Török ér Ny fele a Gérus és a Sebes érrel kapcsolódott a Bodrog mente mocsaraihoz, K fele pedig több más éren keresztül a Karcsa egyik ágához, a Malom éren át pedig a Tiszához. A múlt század elején még létezett a korábban minden bizonnyal jelentékenyebb Határ ér, amely a megyehatárt je82 Trenkó Gy, 1909. 302-303.; Kántor M., 1933. 160. 83 Magda R, 1819. 410. 84 Bogoly J., 1984. 12. 85 Trenkó Gy, 1909. 303. 86 Bogoly J., 1984. 12. 87 Szirmay Antal Zemplén-leírását idézi Trenkó Gy, 1909. 302. és Kántor M., 1933. 160. 88 Kántor M., 1933. 160. 89 Valter I., 1974. 4-6. 297