A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

Mogyoró Az erdők egyik ajándéka a mogyoró. Igénytelen bokros cserje. Árnyékos helyen, utak mentén, erdők ligeteiben, szakadékok, vízfolyások mentén is tenyészik. Csonthéjú, olajos termése mindenkor csemege volt. A maguk hasznára, táplálkozásra, sütemények készítéséhez, eladásra egyformán gyűjtötték, s gyűjtik ma is a lakosok, ahol terem. Különösebb gondozást nem igényelt, termése épp ezért ajándék volt. Értéke miatt azonban a földesurak szolgáltatáshoz kötötték gyűjtését. A haszonvétel ellenértékét többnyire nem pénzben, hanem természetben követelték. Ugocsában Tekeháza lakói szabadon szedhették a mogyorót, de ezért a szabadságért minden telkes gazdának 4 krajcár váltságot kellett fizetni, ha termett, ha nem termett a mogyoró. Terebes lakói két icce mogyoróért válthatták meg a gyűjtögetés szabadságát. Hasonló kötelezettség és haszonvétel meglétéről tesznek még említést Ugocsa megyében Kiskupány, Rákóc és Salánk úrbéresei. Ungban a mogyorógyűjtés lehetőségének haszonvételét Horlyó, Iglinc, Köblér lakói említették, de itt éppen azok a térségek maradtak némák, ahol leginkább élhettek a zsákmányolásnak, gyűjtögetésnek ezzel a hasznával a lakosok. Az említett települések úrbéresei nem szóltak arról, hogy uraiknak kellene a mogyorószedés engedelméért valamiféle szolgálatot teljesíteniük. Beregben hét község - Kisalmás, Ilonca, Misztice, Benedike, Csapocka, Kalnik és Kuzmina - úrbéresei említették mogyoró „zsákmányolási" haszonvételüket, de az ellenszolgáltatásról ők sem szóltak. Bátran feltételezhetjük, hogy nemcsak ennek a hét településnek a lakói szedtek mogyorót, legfeljebb ennyien tartották érdemesnek megemlíteni, vagy ennyi helyen jutott eszébe a kérdező biztosoknak, hogy rákérdezzenek erre a „haszonvételre" az erdővel kapcsolatban. Gomba A komlónál és a mogyorónál is jelentősebb erdei haszonvétel volt a gomba. Nyersen és szárítva egyformán hasznára van az úri és szolgálatra kényszerített népeknek. Paprikásnak, rántva, levesben, sütve, pörköltnek, húsok ízesítésére, köretbe keverve, százegy féle módon hasznosítja, hasznosította mindig is a társadalom a maga megélhetéséhez. A szennyezetlen talajú, tiszta levegőjű erdők esőben gazdagabb években ontották a természetnek ezt az ajándékát. Alföldi térségekben és hegyes vidékeken egyformán gyűjtötték, szedték. Annyira mindennapos „zsákmánya" volt a föld népének, hogy az úrbérrendezéskor is érdemesnek tartották a kérdező biztosok a királynő utasításának megfelelően rákérdezni. Válaszolni azonban alighanem csak ott válaszoltak rá a lakosok, ahol kereskedni is érdemes mennyiségben szedték, s valószínűleg csak ott, ahol a földesurak e haszonvétellel való élésért ellenszolgáltatást követeltek jobbágyaiktól. Bereg megyében Kisalmás, Ilonca, Lukova, Misztice, Benedike, Csapocka, Kalnik, Dunkofalva és Kuzima úrbéres lakossága emlegette az erdőkben szedett gombát, mint szóra érdemes haszonvételt, amiből picinyke jövedelmük is származott. Ugocsa megyében Nagygérce, Tekeháza, Terebes, Kiskupány, Rákóc lakói hozták szóba, úgy is mint haszonvételt, és úgy is, mint a földesuraknak szolgáltatni szokott egy-két köpéce, füzér, vagy negyed-, félmérőnyi gombát. Ung megyében Horlyó, Iglinc, Köblér, Szerednye lakói éltek vallomásaik szerint ezzel a haszonvétellel, s szolgáltak ezért a földesúrnak néhány krajcárt, vagy kevéske természetbeni ajándékot. 229