A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)
vényét veszti. 197 Csulyak Pál leánya Kiss Anna is szőlő- és házörökségét testálja Szabó Boldizsárnénak 1591-ben, „mert engem nyomorúságomban ő tartott". 198 A vérrokonság a testamentumokban is az öröklés leggyakoribb alapja, egyébként pedig a legáltalánosabb módja a pénz nélküli szőlőszerzésnek. A jegyzőkönyv a legkülönfélébb kifejezéssel illeti a vérségi, leggyakrabban a szülőről gyermekre szálló örökséget: őstől maradt, apáról fiúr maradt, atyjától maradt, rá függött, ős fiakra szállt, vérre szállt, vére lévén. Az egyenesági öröklés erősebb a házastársinál, de tudunk olyanról, hogy az özvegy el akarta adni a férje által épített palánt szőlőt, de a család másik tagja tulajdon költségén megszabadította azt az árvák számára. 199 1563-ban kassai Nyikos Lőrinc azt panaszolja az uralkodónak, hogy apósának, Kamanczi Lukácsnak özvegye, aki mostohája az ő feleségének, a férjéről maradt örökségek (haereditates aliquas) közül egy szőlőt, amely rá nézett volna (ad me spectantem), eladott. 200 Ugyanez a szőlő egyben felesége öröklési joggal szerzett tulajdona (ad manus uxoris meae tamquam jure haereditario ad eam spectantem). Az öröklés jog Kamanczi Lukács dézsmás szőlőjére vonatkozott, mely után birtokosa 1549-ben a Kálnáson 3,5 köböl 2 pint tizedet adott. Ugyancsak a Kálnáson volt ekkor Kamanczi Györgynek is szőleje. 201 De volt Kamanczi Lukácsnak a Bábonyibércen is birtoka 1569-ben. 202 A vér szerinti öröklés különös esetét őrizte meg Korozmás (Korosmas) András és Máté László kérvénye 1563-ból, melyet a kamarai biztosoknak nyújtottak be. „Nagyságos uraink tudtára adjuk, hogy ahogyan és amiképpen anyai fivérünk (fráter noster conuterinus) valamely bűnben negvádoltatván halálra ítétetett, s városunk törvénykezése alapján (secundum iustitiam civitatis nostraé) meg is bűnhődött, akivel egy házban és egy kenyéren éltünk (uno victu et potu), együtt is dolgoztunk. Kaptunk pedig az atyai javakból egy szőlőt, amely atyánkról jog szerint szállt ránk (emeremus itaque unom vineam ex bonis paternis, quae a patre iure descenderat). Ezt a szőlőt nagyságos Balassa Zsigmond magának elrabolta (rapuerat), azzal a résszel együtt, amely osztályból (ex divisione) nekem (ti. nekünk) örökül járt volna. Most könyörgünk Nagy ságtoknak, hogy ezt a szőlőt bocsássák vissza (remittere), mivel együtt kerestük és semmiféle osztály még nem volt közöttünk. A halálakor írt végrendeletben is nekünk hagyta (in testimonio tempore mortis nobis legavit), amit bizonyítani tudunk az összes tanácsbéliekkel." 203 A kérelem valószínűleg arra vonatkozik, hogy a földesúr bűnös jobbágyának szőlejét elragadta, de azzal a résszel együtt, amely az örökségből a fivéreinek járt volna, mielőtt még a miskolci jobbágyok a nemesi birtok mintájára osztályt tettek volna az örökségen. Özvegytől gyakran tiltják a férj atyafiai az örökséget, nem egyszer hivatkozva arra, hogy a férj szerezte a vagyont. 1576-ban a kassai Péchy (Ötvös) Gáspár tiltakozik az ellen, hogy ángya, Péchy Miklósné eladta szentgyörgyi szőlőjét, pedig az ő atyja mind egy testvér volt Péchy Miklóssal és Péchy Miklós leleménye a szőlő. 204 A korban gyakori többszörös házasság miatt a gyermekek különböző szülőtől származván az örökség megosztása nem könnyű. Veres Balázsné két urától maradt 3 197 Uo. 120. 198 Uo. 369. 199 Uo. 72. 200 OLNRA 723/19 201 Reg.Dec. Borsod 1549/7 202 M.jk. 44. 203 OLNRA 723/36 204 M.jk. 111. 179
