A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

gi kapcsolatra utal, a többi szőlőhegy, vagyis topográfiai megnevezések. Ezek egyikét a város, amely szoros kapcsolatban állt a református egyházzal, bérbe adta 1607-ben: „Nagy Györgynek adott az tanács egy pallagi szőlőt az Csabai hegyen (ti. az Alszeren), mely annak előtte egyház szőlője volt, hogy építse fel és a jövendőben a dézsmáját az egyházfiak kezében adja, úgy mint tizedét minden köböl bornak."

183 A városkönyvi bejegyzés igazolja, hogy a miskolci szőlő is a „tizedes vagy tizedben dézsmált" egyházi szőlőjavadalmak közé tartozik, amelyre máshol is van példa a borsodi egyházi traktusban.

184 Ez a szőlő a földesúri dézsmát szolgáltatja a város birtokosa helyett az egyháznak ill. annak szolgái részére, vagyis az egyház szinte földesúrként élvezi a szőlők járadékát. Nem tudjuk, mióta, s miféle adományból, tradícióból került ez a javadalomfajta az egyházhoz. Ha az egyházi szőlőingatlanokról nem is áll rendelkezésünkre a 16. század második felére primer forrás, a jobbágyi szőlőbirtokok jövedelméből való részesedésről annál inkább. A Városkönyvben statútum, vagyis kötelező rendelet formájában maradt fent a szőlők utáni borjövedelemről szóló tanácsi végzés 1586-ból és 1598-ból. Az előző szerint a győri hegyen szőlőt birtoklók fél köböllel, a miskolciak 1 köböllel tartoznak a káplánnak és mesternek (tanítónak), a század végén pedig már a győri és keresztúri szőlőhegyen birtokló extraneus miskolciak is l-l köböllel adnak a lelkésznek és rektornak.

185 Az extraneusoktól a miskolci polgári státusz okán követelték a helyi egyházi adót, így ezek a diósgyőri, keresztúri papnak és a miskolci egyháznak is fizették az adót, Miskolcon azért, „mert lelki szolgájuknak fizetnek", a szomszédos helységekben azért, „mert hegytől tartoznak vele". A lelkészek természetesen alanyi jogon is bírhattak mind jobbágyi szőlővel, mind liberált birtokkal. Az első miskolci extraneus a diósgyőri Kerekhegyen dézsmaadó István miskolci pap 1533-ban.

186 1577-ben Mátyás pap a Szentgyörgyön és Bábonyibércen is ad dézsmát, a Középszeren György pap özvegye a dézsmaadó ugyanekkor, a Nagyágazaton Márton pap, de a liszkai (!) Lőrinc papnak is van a Bábonyibércen dézsmás szőleje.

187 Jobbágyi szőlők - miskolci polgárok A szőlőbirtoklás birtokjogi kategóriái - földesúri birtokos, adományozó, libertáló, javadalombirtokos, zálogos, nemesi birtokos stb. - sokszor egy emberöltő alatt is változhatnak, míg a birtoklás tárgya, a szőlőtermő tőkék hegyre felkúszó sora ugyanaz marad, legfeljebb a termés mennyisége változik az embertől független természeti tényezők következtében. A kapitalista tulajdonviszonyok előtti korszakban azonban a szőlőbirtoklás döntő hányada mindig dézsmás, jobbágyi jellegű marad, lett légyen akár nem jobbágyi birtokosa is. Ez a jobbágyi eredetű szőlőbirtok volt az általános Miskolcon a királyi birtoklás és a későközépkor egybeeső történeti korszakában, s ez marad a török hódoltság, adózás kora újkori időszakában is, a zálogbirtoklás idején. A forrásbőség miatt, mely főként a dézsmajegyzékek, a város protocolluma, ill. a Kamara Levéltárában őrzött iratanyag kútfőiből fakad és buzog fel, a dézsmás szőlők 183 BmLt 1501/a 1.165. 184 Román J., 1968. 116. 185 M.jk. 264. 447. 186 Reg.Dec. Borsod 1533 187 OL Reg.Dec. Borsod 1577/5 176