A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

Pwspeökháza néven, így még jóval túl egy emberöltőn is az apát-püspök miskolci rezideálását őrizhette nevében.

173 A tapolcai apátság birtokainak sorsa jól tükrözi egy 16. századi birtok hányattatását, de ezt a birtokot az államhatalom, a Kamara nem tudta végleg eredeti tulajdonosától elszakítani, hiszen 1606-ban az apát visszakapta egyházi kezelésbe. Loss Imre egri püspök, aki 1634-ben tájékoztatja (Admonitio) Czeh János tapolcai apátot az apátság tizedeire vonatkozóan, ezt írja az apátsági birtokok visszakerüléséről: „Az apátság tizedét, kilencedét és más javadalmait (utilitates) mind a Kamara, mind Szendrő erősségének tisztviselői birtokolták. 1606 körül azonban a Bocskai-féle felkelés idején Habardi László, az egri egyház éneklőkanonokja az Apátságot a miskolci Mindszentek oltárjavadalmával együtt, amely a diósgyőri urak kezénél volt (una cum Altaria Sanctorum Omnium in Miskolz prae manibus dominorum Arcis Diósgyőr habita), valamint a béli apátsággal együtt II. Rudolf császártól, a Kamara kezéből a javadalmak összes jövedelmével együtt felszabadította és birtokába visszavette (eliberata et reobtente fuisset)"

114 A mindszenti ispotály, oltárjavadalom, zsellérsor és a tapolcai apátság joghatóságának összekapcsolódása, amely Mindszentet a 17. századtól ki is szakította Miskolc mezővárosból és az uradalom joghatósága alól, a miskolci helytörténetírás enigmatikus kérdése, amelynek megoldásához, úgy véljük, közelebb visz Habardi László birtokpolitikájának ez az eddig figyelemre nem méltatott mozzanata, amely Miskolcnak és környékének két középkori egyházi szőlőbirtokosát is egyesítette a 17. század elején. Az ispotályok alapítványi szőlőbirtokait megszerezni nem volt rest más helység földesura sem a kora újkorban. A 17. század első évtizedeiben a hegyaljai Liszkán is az allodium gyarapításának bevett módja volt a mezőváros ispotályának és a város szőleinek megszerzése, az ispotálytól egyenesen 6 szőlőt becsültetett el a földesúr a várostól, támadást intézvén ezzel a város kommumitása (keőssegh) árutermelése ellen.

175 A 17. század elején a mindszenti oltár javadalmát elveszítik a diósgyőri zálogbirtokosok, akik pedig az oltárigazgatóságok megüresedésével igyekeztek azok birtokait, jövedelmeit magukhoz kaparintani, s ezzel a vallásváltást a maguk hasznára fordítani. Az oltárok miskolci és más, az uradalom területén lévő szőlei így lettek a csekély uradalmi aliódium részei, ill. a servitorok jutalmazásának elengedhetetlen eszközei. Miskolc kommunitása azonban nem nézte jó szemmel az egykori oltárjavadalmak és egyházi javak beolvadását a földesúri majorságba, hiszen nem egy birtok miskolci polgár végrendelete, adománya révén került az oltárokhoz. 1563-ban Miskolc város kérvényben könyörög uralkodójának: „a legalázatosabban kérjük Felségedtől az egyház javait (pro bonis ecclesiae), melyeket a legkülönfélébb emberek (vary et vary homines) birtokolnak jogtalanul és méltánytalanul. Közülük számosan törvénytelenül kérték ezeket Felségedtől, mint örökös nélküli javakat (in defectu seminis), ezért kegyeskedjék Felséged tekintetbe venni, hogy vajon hasznosabb-e, ha kliens vagy idegenek élvezik és birtokolják az egyház javait (a cliente et alienigenis bona ecclesiae consummi et possideri), mintha azokból a templomot és iskolát építenénk újjá, igazgatnánk és gondoznánk (reaedificare et administrare procurareque) a mindenható Isten dicsőségére." A mindszenti ispotályról külön is megemlékeznek a miskolciak: „Kegyeskedjék Felséged kirá173 BmLt 501/1 3.k. 833. 174 HmLt XIII-3/c Cl.III. No.d/2587 175 R. Péter K., 1961.432-435. 174