A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)
^ C—*/ V *-T ^yj—-^v—^ **~*~ ^ ( 8. kép. Hevessy Mihály lelkész nyugtája az oktávaborról, Miskolc, 1578. (OL Reg.Dec. Borsod 1578/5) Alsó-Piac utcai vásárolt házára és a Szent István Szőlője nevű Szent Görgh hegyi szőlejére. 128 Az oklevél szerint ez utóbbit még Országh Hona, Perényi Gábor buzgó református özvegye adományozta (collata) a lelkésznek, és Török Ferenc, a zálogbirtokos utód megerősítette (confirmata), vagyis oklevelében Országh Borbála is csak megerősíti az előző adományt, és a házzal együtt libertálja, azaz felmenti mindazon jobbágyi kötelezettség alól, melyekkel Miskolc lakói tartoznak a diósgyőri várnak (ad hanc Arcem Diós Geőf). A szőlő neve jelzi, hogy ezt mint a Szent István egyház vagy oltár szőlőjét foglalták el a zálogbirtokosok a jól ismert gyakorlat szerint, és adták tovább a régi egyház javadalmát hívüknek, az új egyház papjának, aki ezúttal nem a szokásos servitori szolgálattal, hanem lelkészi hivatásával érdemelte ki az adományt. A szőlő birtokszomszédja nagyságos Balassa János, akinek, mint Balassa Zsigmond fivérének birtoklása még az előző zálogbirtokosi uralom emléke. Az előkelő birtokszomszédság is arra mutat, hogy az egykor oltárjavadalmak (talán megosztva is?) a földesurak birtokpolitikájában a familiárisi kapcsolatokat voltak hivatva szorosabbra fűzni. Hevessy Mihályt az oklevél (1572) már nemesnek (nobilis vir) nevezi, pedig ekkor jogi értelemben még nem volt a nemesi rend tagja. Borsod vármegye levéltárába bekerült az eredeti armális, melyet I. Rudolf adományozott Hevessy Mihálynak és gyermekeinek (Bécs, 1582. március 21. nemesség- és címeradomány). 129 A címer egy szájában tollat tartó sast ábrázol, amely, mint allúzív címer mutatja: nemcsak a szőlőadományhoz, mentességhez, hanem a nemességhez is értelmiségi foglalkozása, papi szolgálata segítette hozzá a prédikátort (7. kép). Az armális kelte jelzi, hogy a nemességet a földesasszony libertáló levelében csak megelőlegezte számára, műveltsége, esperesi rangja, a hivatásával együtt járó jogosítványa: a szentségek kiszolgáltatása 128 Szendrei J., 1890. III. 249-250. 129 BmLtXV. 2. 26. 167
