A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

„már nemes házból (domo nostra iam nobilitata)" vitette el Fánchy Borbála a borokat és lőrét.

94 A Szerafin családdal rokonságban álló másik tekintélyes família, a Bakos család is egyike Miskolc kevésszámú nemesi családainak. Egy 1729-es oklevélmásolat, melyet az Egri Káptalan állított ki, őrizte meg a család 1583-ból ill. 1592-ből való nova donatios oklevelét, melyet Rudolf király adott ki nemes Bakos alias Szécsi (Zechy) Balázs részére, annak miskolci nemes kúriájára.

95 Ennek nyugodt és háborítatlan birtokában már ősei és elődei (Majores et progenitores) is benne voltak, de az erről szóló oklevelet Bakos Balázs a vészterhes időkben elveszítette. A királyi adománylevél, mint a legmagasabb szintű jogbiztosító irat birtokában 1595-ben Bakos András halálakor az ősi nemesi jogú ház (avitica domus) és a szőlők valódi nemesi birtokként osztatnak fel a testamentum szerint három örökösre: Gáspárra, Balázsra és özvegy Szerafin Imrénére, Bakos András lányára.

96 A birtokosztály azonban nem vihető egyszerűen végbe, hiszen az örökhagyó már régen nem birtokolja azt, amit a gyermekeire testál. A végrendelet szerint fiai kötelesek visszavenni (redimant) azt a szőlőt, melyet Szerafin Imre vett zálogba (impignoratum), akinek már csak özvegye (Bakos András lánya) él, mégpedig lánya javára! Vagyis a zálogösszeg megfizetésével visszaveszik a Szerafin családtól, hogy újra odaadhassák nekik, mint jogos örökséget. Bakos Gáspár sem kapja meg a részét, mivel már meghalt, de előtte még eladta a szőlőörökséget (divendidisset portionem suam), mégpedig a Nagy szőlő fele részét (dimidietatem vineae vulgo Nagy vocatae). Ennek másik fele, az örökség harmada sem a közvetlen fiúörökösre, Balázsra száll, hanem annak hasonnevű fiára. Az örökség részét képező többi szőlő (aliae vineae) osztassék szét az unoka és Bakos Gáspár özvegye között két egyenlő részre. A jegyzőkönyv magyarul idézi a vármegye döntését: „Az idei haszna mind az Asszonyé az szőlőknek." A bonyolult öröklési rendet nemcsak a családi viszonyok indukálták, hanem a szőlők pezsgő ingatlanforgalma is egyetlen család gyakorlatán belül. Az osztály nem említi a szőlők talán legfontosabb jellemzőjét: dézsmásak-e vagy sem. A család nemesi jogállása, házuk (nemes ülésük) királyi donációval is megerősített kiváltsága erősíti a gyanút, hogy szőleik is adómentesek. Az 1594. évi bordézsmajegyzékben kétszer szerepel a Bakos név, Jakab 26 kassai köblös terméssel és Balázs csekély 5,5 köblös terméssel.

97 Az utóbbi valószínűleg az osztály végén említett kisebb szőlők egyike. A Nagyszőlő bizonyosan dézsmamentes volt és így is öröklődött tovább. A miskolci nemesek egymás között és másokkal is gyakran adták-vették-zálogosították szőleiket, jelezve, hogy a szőlőbirtok a legmobilabb ingatlan, keresettsége és az érte fizetett összeg viszonylag gyors megtérülése folytán, jó termés esetén. Szerafin Imrénének (valószínűleg anyósa révén) Csabán is van egy Goloffy nevű szőlője (Goloffy dictae) a miskolci hasonnevű szőlőheggyel határos Középszeren,

98 melyet mind Boros János, mind nemes Bornemissza Gáspár tilt az eladástól. Hogy Bornemissza Gáspár nem egyszerű készpénzes vásárló, ugyancsak a vármegyei jegyzőkönyvből derül ki. 1590-ben felszólítja özv. Szerafinnét azon szőlő árának felvételére, melyet ő meg kíván venni {yendere vult), kivéve azt a 16 forintot, mellyel Szerafin Imre tartozott neki (debebat).

99 94 OL NRA 723/33 95 BmLt 1501/bSp.I. l.k. 84. 96 BmLt 501/c XVIII. VII. 32. 97 OL Reg.Dec. Borsod 1594/13 98 BmLt 501/1 2.k. 186. és 190. 99 BmLt 501/c XI. I. 161. 161