A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

A diósgyőri várszolgálatért a vár mindenkori urától kérhették a vártisztek, hogy részesítse ingatlanadományban őket. 1563-ban Vas István egykori várnagy (olim prae­fectus seu Castellanus Arcis Dyosgewf), mivel örökölt javait az ellenség és török (Hos­tes ac Turcos) bitorolják, és hogy öregségében képes legyen magát és családját fenntartani, s az öregségtől legyengülve ne kényszerüljön ezután kóborolni (uti in mea senectute et descripta aetate me sustinare possim, ne jam senio confectus huic inde va­gari cogar), kéri az uralkodót, hogy Diósgyőrben egy puszta házat és Miskolcon a Ke­rekhegyen egy szőlőt adasson számára (dari et assignari). A diósgyőri ház nemes Ományi Balázs szomszédságában van (aki szintén a vár alkalmazottja), nyugatról pedig a Hárskert határolja, ahol őfelsége pincéi vannak. A Kerekhegyen Túri Benedek és László Lőrinc a birtokszomszédok. 47 A ház egykor nemes Molnár Gergelyé volt, aki örökös nélkül halt meg (quis semen deficit), a szőlő hasonlóan örökösök híján van. A Kamara tisztviselői így vélekednek a hasonló adományokról: „a jövőbeni biztosoknak (commissaríi) az a feladatuk, hogy megvizsgálják, ki méltó az adományra (beneficio), és megállapítsák egy házról vagy szőlőről, hogy vajon jelentősebb kár nélkül adomá­nyozhatja-e el azokat az uralkodó, és van-e a dolognak törvényes akadálya. Különben méltányos és derék dolognak tartjuk, hogy a kiszolgált várkatona (yeteranus servitor) ezt a jutalmat (remunerationem) kapja hűséges szolgálataiért. Jelen kérés azonban, ha igaz, nem teljesülhet, mert amint utóbb megtudtuk, vannak törvényes örökösök (heredes legitimos), akikre a ház és szőlő marad." 48 Valószínűleg tényleg nem kapta meg Vas Ist­ván egy fegyverben eltöltött élet jutalmát, ugyanis a diósgyőri határban fekvő Kerek­hegy promontoriumon az 1579-es dézsmajegyzékben csak a birtokszomszéd fizet tizedet, Vas István nem. 49 Hogy a várszolgálat és a szőlőművelés megfért egymás mellett, igazolja egy Szendrőben szolgáló zsoldoskatona (stipendiarius miles) vallomása Borsod vármegye jegyzőkönyvéből. Az agilis jogállású Szűcs Pál (agilis Paulus Zeöch) elmondja, hogy 1609-ben Korláth Istvánnak, a szendrői vár kapitányának bizonyos összeg fejében el­adott egy szőlőt a szendrői vár promontoriumán (in méta promonthorii Arcis Zendreő), melyet sok fáradságával, munkájával, költségével újólag felépített, művelt, és sok évig tizedfizetés nélkül szabadon és békességgel birtokolt (multis suis fatigiis, laboribus et expensis demo, et ex novo aedificasset, parasset, ac a multis annis sine omni Decimae solutione libere et pacifice possidisset). 50 Diósgyőri tiszttartó 51 és várnagy volt vitézlő (egregius) Miskolczi Ambrus deák is, aki 1589-ben meghalt feleségének és egy évvel korábban elhunyt fiának a miskolci Avasi templomban állított síremléket. 52 Egy 1595-ből való birtokosztály során a miskol­ci nemesi kúriát és a tapolcai és miskolci Győroldal és Istenhegye promontoriumon lé­vő szőlőket osztják meg Ambrus deák és féltestvére, Miskolczi Márk deák (terebesi majd pataki várnagy) özvegyei ill. gyermekei között. 53 1668-ban Ambrus deák unokái tesznek osztályt az Egri Káptalan előtt, amelyben miskolci és diósgyőri nemesi kúriák (curiae Nobilitares), valamint a diósgyőri Baráthegye, a miskolci Istenhegye és Király, valamint a tapolcai Tapolcza szőlőhegyeken lévő szőlőket osztják meg az örökösök kö­47 OLNRA 266/12 48 OLNRA 266/10 49 OL Reg.Dec. Borsod 1579/13 50 BmLt IV.501/1 3.k. 843-844. 51 BmLt 501/1 4.k. 248. 52 Gyulai É. 1994. 53 BmLt501/dIII.I.l. 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom