A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

adományozták. Ezzel részben folytatták a későközépkori uralkodóknak azt a gyakorlatát, hogy híveik szolgálatait a várhoz közeli forgalmas mezővárosban ingatlanok ill. adómentesség, libertálás adományozásával honorálták; részben egy kisszámú, de társadalmilag privilegizált servitori réteget ültettek felülről a miskolci szőlőbirtokos társadalomba, amely mintegy az allodium helyett birtokolt a város szőlőhegyein. A majorkodás a kora újkor elején, sőt a 17. század végig nem volt jellemző a váruradalmakra, Maksay Ferenc szerint: „a hazai vártartományok jövedelmeik összetételét tekintve a korszak végéig sem voltak jellegzetesen majorkodó üzemek".

20 A majorsági gazdálkodás kiterjesztését akadályozta a törökjelenléte is. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a hódoltság közelébe eső tájakon, a hódoltság peremvidékén csupán elvétve akadnak majorkodó birtokok.

21 Bár a diósgyőri uradalom mezővárosai és falvai a hódolt területek peremén feküdtek, mégis a kettős adózás, a töröknek való meghódolás mellett az állandó portyázások, a közeli várak császári katonáinak és a töröknek állandó csatározásai fizikailag is fenyegették az itt élőket, a gazdálkodást. Fánchy Borbála 1561. június 15-én Nádasdy Ferencnek küldött levelében így ír a bizonytalan kilencedjövedelemről: „Jol lehet itt elegh therek hyrek vadnak, es az selenek elég zerenche az e dolga. (Jóllehet itt elég török hírek vannak, és a szőlőnek elég szerencse az ő dolga)."

22 A majorsági szántó- és rétgazdálkodáshoz képest is különösen elenyésző a szőlő majorkodása. Érthető, hogy az uradalom nagy súlyt fektetett a várkatonaság lovai miatt a rétek majorsági kezelésére, hiszen ezek a kaszáláson kívül más mezei munkát nem igényeltek. A köztudottan igen munkaigényes szőlőt, „melynek művelése szakmunkásokat igényel, robottal való művelése viszont nehézkes",

23 Diósgyőr urai nemigen igyekeztek majorsággá tenni. Miskolc 1569-től vezetett jegyzőkönyve egyszer említ allodiális szőlőt: 1589. október 7-én „vallott szabad örököt Bornemissza Gáspárnak az Vasfejű Ambrus fia, Vasfejű Gáspár, mely szőlőre ugyan az Közép hegyen adott egy parlag szőlőt, kinek szomszédja napkeletről az Valós út, napnyugatról az Homonnay urunk szőlője".

24 1572-ben pedig, amikor már özv. Török Ferencné Országh Borbála a zálogbirtok örököse, egy szőlő adományozása során az adománybirtok, a Szent István-szőlője mellett a birtokszomszéd nagyságos Balassa János.

25 Az egykori plébániajavadalom melletti birtokos, Balassa János Zsigmond fivére volt, aki nemcsak szőlővel bírt Miskolcon a földesurak jóvoltából, hanem a nemes Fülep János magtalan halálával a koronára szállt miskolci nemesi házat is neki, Zólyom vármegye főispánjának adományozza Nádasdy Tamás nádor 1562-ben.

26 Az 1563-as miskolci urbárium már az óvárosi nemesi házak között írja össze a Balassa Jánosét is,

27 de a főutcái kúria mellett és ezzel együtt a Szentgyörgy-hegyi egyházi javadalom birtokszomszédsága is birtokosának kitüntetett társadalmi státuszára utal. 20 Maksay E, 1959. 32. 21 Maksay R, 1980. 190. 22 OL P 707 Missiles Balassa Zsigmond(né) 23 R. Péter K., 1964. 170. 24 M.jk. 347. 25 Szendrei l, 1890. III. 248. 26 BmLt Borovszky céd./Miskolc. Donat[iones] palat[inales] I. 100. 27 OL UeC 87/73 147