A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FEHÉR József: A bodrogolaszi kincslelet

2/2. kép. A bodrogolaszi aranypénzlelet beszolgáltatási kötelezettségre, kilátásba helyezte a büntető felelősségre vonást, kecsegtette a tálalói jutalommal stb. Végül mindez együtt hatott. Június 18-án 39 db kitűnő állapotban lévő aranyforinttal állított be a bodrogolaszi fiatalember a múzeumba. Ez az összes, utólagos keresgélés után bukkant rá ismét, egy csomóban, nem messze attól a helytől, ahol a 3 darabot is találta - mondta. Ekkor természetesen már nem hittünk neki. Intenzív nyomozásba kezdtünk, előbb hárman, majd bevontuk a megyei múzeum régész munkatársát is. A fiatalembertől kapott töredékinformációk alapján végigjártuk a falut, végigkérdeztünk mindenkit, akinek köze lehetett a pénzek megtalálásához. Ilyen módon, spontán kérdezősködéssel, „utcán át" még további 4 db aranyforintot adtak át részünkre június 27-ig. Eközben derült csak ki, hogy a történet legalább május elejére nyúlik vissza, sok szálon futó, s már bonyolult előzményei vannak. Sokan sejttették, súgták, természetesen névtelenül, hogy itt nem egy találóról van szó, hanem legalább háromról, megindult a pénzek adás-vétele is, máshonnan, távolabbról hozzáértő orgazdák is jártak már itt, többen - az éj leple alatt, titokban „magánásatásokat" folytattak, szóval kitört az „aranyláz". A pénzekből jóval több van, vagy lehetett, mint amennyi eddig előkerült. Az információkhoz azonban nehéz volt hozzájutni, tartotta magát a betyárbecsület, ami egy falu közösségében valamennyire érthető is. A községi tanács közreműködésével szólítottuk fel a lakosságot a kötelező beszolgáltatásra, ezzel egyidejűleg feljelentést tettünk a megyei rendőr-főkapitányságon. A községi tanácsnak 3 fő összesen 11 db aranyforintot adott át, melyet páncélszekrényben őriztek, ezeket július 9-én vettük át a tanácselnök irodájában. 120