A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

A Hangony-völgyi bejáró munkásság átrétegződése A kiscsalád jelentőségét a völgy jelenkori társadalmában a bejáró munkásság átrétegződésének típusai világítják meg. Az átrétegződés helyi változatai ugyanis nemcsak a munkássá válás előretörő folyamatát mutatják, hanem a kereső családfő, rendszerint a férj, illetve az apa családi funkciójának esetleges változásait. A szakmunkásság növekedésének lehetőségei szorosan összefüggnek a bejárók családi gazdálkodásával. Domaházán és Kissikátorban, a völgy Ózdtól távolabbi te­lepülésein a kohászati dolgozók egy része nem törekedett arra, hogy szakmunkás le­gyen, hiszen elsősorban tsz-tagként nyilvántartott anyósának, feleségének vagy any­jának nyújtandó segítség teljesítését igyekezett megvalósítani. A mezőgazdasággal való összefonódottság kétségtelenül lassítja az átrétegződés ütemét, az ipari munkássá válás folyamatát, és emellett megőrződik a patriarchális viszony a családtagok között. A helyzet éppen azért érdekes, mivel a domaházai­kissikátori helyi társadalmi változatban a tsz, vagyis a mezőgazdasági csoporttulaj­don nem jelenti a munkáscsalád patriarchális vonásainak eltörlését. A család hagyományos elemeinek megőrződése Domaházán és Kissikátorban magától értetődően a feleség helyzetéből fakadt. A reprezentatív kérdőíves felmérés adatai szerint a két községben a nők túlnyomó része háztartásbeli. A két település asszonyainak tsz-tagsága azt jelenti a bejáró dolgozók családjaiban, hogy az otthoni hagyományos munkamegosztás őrződött meg: az asszony a házban adódó „női" munkákkal foglalatoskodott, férje pedig a gyári termelés mellett végezte el a szük­séges mezőgazdasági teendőket. Világosan látható tehát, hogy az átrétegződés, a munkássá válás folyamata és a régi családtípus megmaradása között szoros az összefüggés. Míg a völgy mezőgazdasági proletariátusának helyzetét az Ózdtól távoli tanyá­kon és településeken a falusi elszigeteltség vagy a nyomasztó elzártság jellemezte, a népcsoport településközpontjában, Hangonyban és a gyárvárosba olvadt Szentsi­monban meglazult a bejáróknak a mezőgazdasági tevékenységgel tartott szoros kap­csolata. A két ruhagyár növekvő méretekben szívta föl a női munkaerőt: így a feleség régi helyzete gyökeresen megváltozott, és a család funkciórendszere átalakult, ele­meinek a jellege is teljesen más lett. A kohászati dolgozók átrétegződésének meg­gyorsulása azt mutatta, hogy a mezőgazdasági jellegű tevékenység a szabadidő-te­vékenység részévé vált a gyárváros közelében, és a munkából a munkán kívüli re­generáció egyik eszköze fejlődött ki. A férj pedig olyan munkákat is elvégzett a családi háztartásban, amelyekre a korábbi családtípusban nem került sor. Az újfajta kiscsalád funkciórendszere azt bizonyította, hogy a létrejött család­típus a patriarchális vonások gyengülését hozta magával. A völgy lakosságának történelmileg bizonyítható folytonossága és jelenkori en­dogámiája a rokonsági hálózatok az ózdi vasgyárban való megmaradásához járult hozzá. A történelmi adatokkal való összevetés alapján rögtön szembetűnik, hogy a je­lenkori kohászati dolgozók ózdi társadalmában a Hangony-völgyi táj törzslakossága jelentős számban fordul elő. Borsod vármegye 1587. évi jegyzőkönyve említi az armális nemesek sorában a Domaházán lakó Kisbenedek családot. A Holló család 1631-ben kapott nemességet II. Ferdinándtól. Szintén kisnemesek voltak az Elek család tagjai Domaházán. 5 5 Csíkvári Antal: Borsod vármegye. Miskolc, 1939. 44. 375

Next

/
Oldalképek
Tartalom