A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - RÉMIÁS Tibor: „Igaz híved: Herman Ottó”. (Herman Ottó és Kovács Lajos polotikai vonatkozású levelezéseiből)
1893. október 24.: „Negyednapja itthon vagyok. Szerencsésen jártam meg Turínt s 5 napot töltöttem a szent öregnél,™ ki avval fogadott, hogy ameddig Turinba leszünk, t. i. én és a feleségem - legyünk kis családi körének tagjai. A programot, amelyben a kilépettek meg tudtak egyezni, a maga részéről nem fogadta el, mert ott van az „állunk az alkotmány alapján", ő pedig, mint mondja Turinban van, ez az ő helyzete. Daczára annak, hogy a program messze megyén, egy darabig azt vitatta, hogy nem különbözik lényegesen az anyapártétól, csupán abban, hogy fölvettük a munkáskérdést is; de amikor felsoroltam az egymást kizáró elvi ellentéteket, amelyeket az anyapárt ma egybe foglal, elismerte, hogy oda visszatérni, komolyan függetlenségi embereknek csakugyan nem lehet. Új párt alakítását ő - a távolból mérve és ismerve a dolgokat - nem tartaná czélszerűnek s legjobbnak látja, ha a pártkörön kívül állva, függetlenségiek maradunk. Az én működésemet külön is a leginkább megfelelőnek találta. Kossuth leghatározottabban vallja, hogy a mostani dynasztia merőben alkalmatlan arra, hogy Magyarország jogainak teljes élvezetéhez jusson; a dualizmus pedig puszta formalitássá sülyeszti a parlamentarizmust, s a két államfél érdekeinek összeütközése fölött, mindég az uralkodó abszolutisztikus akarata dönt - ami úgy is van. O megmarad amellett: „a függetlenségnek mindent, ezt semminek alárendelni, egyebekben a demokraczia és liberalizmus az irányadó. A 49-re azt mondja, hogy ez ma is zászló, amelyet most lobogtatni nem tanácsos, de elejteni sem szabad: be kell várni az időt, mely be fog következni. ... Ötödnapon úgy nyilatkozott, hogy ő a pártalakításba nem folyhat be, mert nem ismeri a helyzet részleteit és az embereket. Én kénytelen voltam bevallani, hogy én sem látom a kilépettekben azt az intellectuális erőt, mely alkalmas arra, hogy egy nagy eszmét a parlamentben kellő erővel és kitartással képviseljen. A facit (a lényeg - a szerző) az, hogy várnunk kell a színvallásra, mely akkor fog bekövetkezni, amikor a polgári házasság sorsa eldől. Hát várjunk!... Nálunk a döntő összejövetel jövő szombaton lesz meg, s természetes, hogy én nem tartom meg az elnökséget; a pártkörbe nem megyek vissza semmi módon és semmi áron". 67 b) Kossuth könyvtára és a miskolci adakozók 6 * 1893. december 13. (Kovács Lajos miskolci felhívása): „Kossuth Lajos hazánk legnagyobb élő fia anyagi zavarral küzd, hogy azon segítsen könyvtárát áruba bocsátotta; ezt írta saját kezűleg néhány nap előtt városunk egyik képviselőjének, Herman Ottó úrnak.Ezen nemzeti kincs megszerzésére Budapesten egy bizottság alakult, mely en66 Lásd Sáfrán Gy., 1960. 432-435. p. 67 HOM HTD 94.96.1.9. 68 HOM HTD 94.105.1.14. - Az aláírt fizetési lista tanúsága szerint a miskolci adakozók száma: 61 fő. Összesen 725 frt gyűlt össze. Az adakozók első helyein találjuk: Kovács Lajos ügyvéd (20 frt.), Debreczenyi Dániel (100 frt.), Horváth Lajos orsz. képviselő (30 frt.), dr. Kürcz Jakab ügyvéd (10 frt.), dr. Szabó Gyula (10 frt.). Utána többségében nehezen olvasható aláírások, de felismerhető: Lévay József (5 frt.), dr. Glós Károly (10 frt.), Lishtenstein József (25 frt.), Petró József (5), Koós Soma (10), özv. Kun Jánosné (5), Kun Bertalan (10), Diószeghy György (20), Soltész-Nagy Kálmán (20), Melczer Gyula (50), Melczer Béla (10) és dr. Frank (1 frt.), kinek szignója a megmaradt eredeti dokumentum bal felső sarkában jól látható, így valószínű, hogy csak ennek a másolata került el a Kormányzóhoz. 447
