A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - VARGA Gábor: Adatok a debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának történetéhez (1772-1842)

2. A birtokbalépés történetéből A szőlőbirtok adományozója Halász Takách Sámuel, a Borsod megyei Lak község lakója. Eletéről nem sokat tudunk. Az anyakönyveket Lakon csak 1753-tól kezdték vezetni. A család Szendrőről származik. Az adományozó édesapja gróf Csáky Antalnak - Borsod vármegye főispánjának - volt szendrői tiszttartója. (A főispántól adósság törlesztéseként kapta az egyik szikszói szőlőt, a Nyúl-máj dűlőben.) Halász Takách Sámuel 1759-ben már a laki református egyház főkurátoraként szerepel a konzisztórium jegyzőkönyvében. 1762-ben mint a helybéli templom felújításán fáradozóról olvashatunk. 1767-ben is e tisztségben találjuk. Azt is tudjuk róla, hogy Borsod vármegye komisszáriusa, azaz királyi biztosa volt.

3 1772 áprilisában, húsvétkor halt meg. Végrendeletének végrehajtója, Ternyey Ferenc szikszói ügyvéd ápr. 29-én kelt levelében ekként tudósítja a debreceni kollégium vezetőit: „Immáron el temettetett Halász Takách Sámuel Uram. Testamentuma szerént a Nemes Debretzeni Reformata Collégiumra szállanak Szőllőjei és Szikszai Háza az Fundussal edjütt."

4 A testamentum 11-13. pontja rendelkezett a három szőlő adományozásáról. A legnagyobb a Magyar hegyen található az ún. „Rózsás-dűlő", mely mintegy 20-25 emberkapás, vagyis minimálisan 2 és fél hold. Ezt a végrendelkező dédnagyapja, Filep János kapta még 1629-ben báró Perényi Ferenctől.

5 E szőlőbirtok alatt présház és nagy pince is található volt. A Nyúl-máj dűlőbeli 10-12 emberkapás szőlőt, mint említettük, a gróf Csákyaktól szerezték 1745-ben.

6 A harmadik darab a Vámosi út dűlőben feküdt, s ugyancsak 10-12 emberkapásra becsült. E szőlőhöz az adományozó még 1770. III. 25-én jutott úgy, hogy az aszalói Magyar hegyen levő szőlőjéért cserélte Szendrei Balogh Sámuellel.

7 A három birtok együttesen meghaladta az 5 holdat. A szőlők mellett földeket, réteket, kocsmát, mészárszéket is hagyott a kollégiumra, mint annak egykori diákja. Mindezen javak Rácz István számításai szerint évente mintegy 20-30 szegény sorsú, tehetséges és jó erkölcsű ifjú tanítására voltak elegendőek. (Az adományozó kérése szerint.) A testamentumot Halász Takách Sámuel laki testvéreinek örökösei - Baranyai István (anyja: Halász T. Judit) és Halász Takách Mihály - megtámadták. Először pénzen szerették volna megváltani, a kollégiummal egyezségre jutni. Erről a kollégium hallani sem akart. Az atyafiak ezután jogi útra terelték panaszukat. Nem várták meg azonban az ügy rendezését, már 1772 pünkösdje után a szikszói elöljárók minden tiltása ellenére bekapáltatták a Rózsás és a Nyúl máj szőlőt.

8 (A per évekig elhúzódott, természetesen a testvérek elmarasztaló ítéletet kaptak.) A kollégium pedig - mivel régen a diákok borozásai iránt elnézőbbek voltak - örült a jó hírű szőlőknek. Ugyanis a rossz debreceni ivóvizek miatt az orvosok 3 Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen (a továbbiakban TtREKLt.) II. 22. a. 147. 11. o. 4U.o. II. 21. b. 89. o. 5 U.o. II. 21. b. 1629. 2. o. Részletesebben Varga Gábor: Egy 18. századi laki végrendelet - Múzeumi Kurir, VI. kötet 3. szám Debrecen, 44-54. 6 TtREKLt. II. 21. b. 1745. I. 15. 7 U.o. II. 21. b. 1770. III. 25. 76-77. o. 8 U.o. II. 21. b. 1772. VI. 3. 106-107. o. 488