A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - PORKOLÁB Tibor: A bújdosó Jókai. (Kísérlet egy kultikus történet (rekonstrukciójára)

titkára, a parasztkocsisnak öltözött Rákóczy János veszi fel a szekerére, és együtt indulnak Arad felől északi irányba. (Az álruhás menekülés motívuma mellett figyelmet érdemel a történetnek az a rejtett üzenete is, amely a nemzeti ügy bukásának politikai ellentéteket feloldó szerepet tulajdonít: a különböző pártállású hazafiak e tragikus pillanatban ellenfelekből egymást segítő barátokká válnak. A nemzeti katasztrófa tehát a sorsközösségen és a hazafias oppozíción alapuló lelki közösség, valamiféle misztikus nemzetegység kialakulásának a lehetőségét is felvillantja.) A „kultikus beállítódás" (Dávidházi, 1989) által meghatározott életrajzok megpróbálkoznak a menekülés lélektani hátterének felrajzolásával is: „Menekült mindenki. Jókai kétségbe esve, a halál vágyával roskadozó lelkében futott. (...) Csak nejére gondolva volt képes életét fenntartani, a nemzeti szerencsétlenséggel ráinduló hazafias fájdalmat elviselni." (Nógrádi, é. n.) Gyulán aztán megtörténik a nagy találkozás, Jókai és a férjmentő Laborfalvi Róza együtt indulnak Miskolc, majd Tardona felé. A legendás utazás talán leghíresebb epizódja az orosz hadakon való átkocsizás vakmerő mutatványa, igazi hőse (pontosabban hősnője) pedig a minden veszéllyel dacoló Laborfalvi Róza. A férjét szöktető asszony már-már mitikus nagyságúvá növelt alakja a Jókai-biográfiák kedvelt közhelyévé és a Jókai-művek (például a Politikai divatok A feleség és az Egy bujdosó naplója Nő és szerető című részei) alapmotívumává válik. A tengerszemű hölgyben így jelenik meg ez a heroikus asszonyideál: „Mikor minden el volt veszve, az ő szerelme nem veszett el. Utánam hozta. Magával vitt. Megszabadított. Mikor egész Magyarország meg volt már hódítva, még volt egy foltja a hazának, ahová a hatalom nem jutott soha. Ő kitalálta azt a zugot és keresztül minden ellenséges táboron elvitt magával oda. (...) Egész hadművelet kellett ahhoz, Világosvártól eljutni odáig, ahol a világnak nincsen szája. (...) Valóságos kis odyssea volt az odáig eljutás. Egy kis ekhós parasztszekéren utazik egy asszony, görögdinnyéket visz a vásárra, az inas és a kocsis elöl ülnek. Az inas vagyok én, a kocsis Rákóczy János (...)" Az ellenséges seregekkel teli Alföldön való menekülés anekdotikus története összekapcsolódik egy romantikus szerelem érzelmes történetével. Ez a szerelem nemcsak a halálos veszedelemmel, rettenetes akadályokkal, hanem a teljes dezillúzióval, a tragikus reménytelenséggel is képes szembeszállni. E rendkívül hálás téma írói kiaknázását - Jókai mellett - jó néhányan megkísérlik, például Krúdy Gyula (1910) is: „az alföldi pusztaságon zuhogó záporesőben menekültek az ismeretlenség felé - a halál, a börtön elől. A kötél, melynek árnyéka ott lebegett minden magyar feje felett, a golyó, amely röppenve fúródott a honfi szívekbe, a rejtelmes, messzi börtönök, amelyeknek borzalmait akkor még csupán csak sejteni lehetett, - a szörnyű veszedelem, amely Gyulán összetalálkoztatta Móricot Rózával, talán csak arra volt jó, hogy fokozza szívük szerelmének regényességét. A halál gondolata nem dermesztette meg a két romantikust, hisz íme együtt vannak, egymás kezét fogják, egymás szemébe néznek, amíg a parasztszekér csendesen gördül tova a bujdosók útjain... Az asszony menti a férjét. A színésznő szökteti a költőt." Krúdy - Jókaival ellentétben nem a menekülés történetének anekdotikus lekerekítésére koncentrál, hanem e regényes szituáció érzelmi-hangulati telítettségét kívánja megragadni. A letarolt haza az ő számára csupán látványos színpad, ahol hatásosan felléptetheti hőseit, és ahol bemutathatja a halált is legyőző szerelem romantikus alaptémájának egy lehetséges variációját. „NAGY IDŐK LEGMAGASZTOSABB NAPJA" (A TÖRTÉNET LÁTSZÓLAG FELRESIKLIK). A Laborfalvi Róza - Jókai kapcsolat legendásítása, kultikus átlényegesítése egyébként nem a férjmentés epizódjával kezdődik. Már botrányos házasságkötésük is egy romantikus (szerelmi) regény központi fejezete lehetne. (Ennek a bizonyos Jókai-regénynek a megkonstruálására az életrajzírók kísérletet is 527