A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - KI–MOON LEE: A koreai és az altáji nyelvek összehasonlító tanulmányozása (magyar és angol nyelven)

A KOREAI ÉS AZ ALTÁJI NYELVEK ÖSSZEHASONLÍTÓ TANULMÁNYOZÁSA KI-MOON LEE 1. A koreai és az altáji nyelvek genetikus viszonyának a vizsgálata már a 19. században megkezdődött, de ez elsősorban a magánhangzó-harmónia és a ragozás (agglutináció) szerkezeti jellegzetességein alapult. Az összehasonlító módszerre alapozott kutatást G. J. Ramstedt dolgozta ki, aki 1920 és 1940 között jelentette meg munkáit. Posztumusz műveit P. Aalto közölte az 1950-es években. Ramstedt az első világháború után Japánban találkozott először a koreai nyelvvel, s a koreait az általa akkor felállított altáji nyelvcsalád-elmélet negyedik ágaként jelölte meg. Ramstedt óta semmilyen figyelemre méltó esemény nem történt e területen. Nem túlzás azt állítani, hogy az e területen folyó kutatás csak annak áttekintése és kiegészítése mind a mai napig. 2. A koreai és az altáji fonológiai rendszere közötti összehasonlító kutatásban nem történt lényeges haladás, mióta annak első eredményeit Ramstedt/Aalto (1957) közölte. Poppe (1960) figyelemre méltó rendszerezést ad az altáji nyelvek fonológiai rendszereinek összehasonlításában, de a koreait illetően semmi újjal nem szolgál. Bár Tsintsius (1975) megkísérli a proto-altaji mássalhangzó-rendszert a koreai mássalhangzó-rendszer figyelembe vételével rekonstruálni, sajnos nem látszik megérteni a koreai nyelv történeti fonológiáját. A modern koreai mássalhangzó-rendszerét a hehezetes és a merevített (glottalizált) hangsorok jellemzik, de e sajátságok csak viszonylag kései változások eredményei. Úgy tűnik számomra, hogy a koreai és az altáji nyelvek összehasonlító fonológiája még mindig kezdő szakaszában van. Az indoeurópai nyelvek összehasonlító kutatásában igen kedvező feltételek alakultak ki a hangmegfelelések szigorú szabályainak megállapítására. Ezzel szemben a koreai és az altáji nyelvek esetében a korai nyelvemlékek hiánya és a rokonság nagy távolsága talán lehetelenné is teheti, hogy az indoeurópaihoz hasonló, szigorú megfelelési szabályokat állítsunk fel. Úgy tűnik, hogy a fok, ameddig el tudunk jutni e nehézség leküzdésében, meg fogja határozni a koreai és az altáji nyelvek összehasonlító vizsgálatának jövőjét. 3. A koreai és az altáji nyelvek morfológiai összehasonlítása Ramstedt (1928, 1939 stb.)-vel kezdődött, s átfogóan rendezve lett Ramstedt/Aalto (1952)-ben. Poppe kutatásai Poppe (1955) áttekintésében jelennek meg, valamint számos cikkében. A szuffixumok tárgyalásában például ki lehet mutatni, hogy Ramstedt munkái számos hibát tartalmaznak. A hibáknak két forrásuk van. Először is, a szerzőnek nem voltak pontos ismeretei a koreai morfológiáról. Például a koreai akkuzatívuszi szuffixumot -j/i-nek vélte, s azt a proto-altajai -*i*-vel hasonlította össze. Ez a szuffixum a közép koreaiban a következő formákat vette fel: 1/ -r (magánhangzóra végződő névszó után), 2/ A

r/ir (mássalhangzóra végződő névszó után), 3/ -r^r/rir (ma95