A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
KÖZLEMÉNYEK - HŐGYE István: Verbubválás Zemplénben a XVIII. században
említett bodnár inasnál nintsen és így a Felséges rendelésekhez képest, ha szinte reguláris katonaság közé állott volna is a fiam, mégis őtet, mint egyetlen egy fiú gyermeket ki kellene a katonaságbul ereszteni. 2. Őtet minden hírem, s akaratom nélkül részegséggel hódította Márton György Uram zsoldosnak. 3. Igaz dolog ugyan, hogy Márton György Uram nékie magának 10 Vonás forintokat fizetett, de én áztat nékie a fiam által visszaadattam. Márton György Uram pedig azt mondja, hogy azon gazdának, ahová a fiam egy napra kvártélyba rendeltetett, azután pedig Óbester Űr által visszaeresztetett, 2 aranyakat adott volna kezébe, de mivel ezen két aranyakat nem látta, annyival is inkább el nem költötte. Márton György Uram attól, akinek adta, attól kérje vissza. 4. Én magam is megélemedett siket ember vagyok, de a fiam is hasonlóképpen siketségbe van, ahonnat ő a katonaságra teljességgel alkalmatlan. 5. A jobb keze könyökébe oly hibás, hogy gyakor ízbe a bal kezével dolgozni és enni kényteleníttetik, a katonának pedig mind a puskát, mind a kardot a jobb kezével kelletik forgatni, ezekkel való bánást pedig a bal kezével véghez nem viheti. 6. Méltóztasson néki a jobb szemét megvizsgáltatni, láthatóképpen kitetszik, hogy néki arra oly nagy hályog mintegy lencseszem ereszkedett, ezen hiba is őtet a katonaságra alkalmatlanná tette. Végtére én megélemedett öreg vagyok, több gyermekhez reménységem nintsen, halálom történvén pedig házam, szőlőtskéim tsupán tsak ezen fiamra nézendő, ki is ha a katonaság között maradna, kifizetné őfelségének mind ezektől jövendőben a Portiot, nem látom. Mely okokra való nézve, midőn a fiamnak kiszabadulását, Márton Józsefnek pedig helyette személyes előállítását alázatosan instálnánk, örökös, s alázatos tisztelettel maradunk Tekintetes Consiliarius és Ordinarius Vitze Ispány Úrnak alázatos szolgái Nemes Krisantzki György erdőbényei bodnár mester, Contribuens Vásárhelyi János, a felül megírt Vásárhelyi Istvánnak édes atyja". 4 Az erdőbényei panasz kivizsgálására Bernáth Ferenc alispán deputatiot küldött ki Tolcsvai Nagy Imre főszolgabíró és Kelemen Ábrahám vármegyei esküdt vezetésével, akik részletes tanúvallomásokon alapuló jelentést adtak be a közgyűlésnek 1797. augusztus 6-án. Ez a jelentés másképpen mutatja a katonának történt beszervezést, feltehetően a tanúk a bepanaszolt Márton György emberei voltak. Részletek a kiküldöttség jelentéséből: „... Alázatosan jelentjük Alispán Úrnak Nemes Krisantzki György erdőbényei bodnár mesternek és Vásárhelyi János esedező levelekre, hogy Nemes Márton György Vásárhelyi Jánosnak István nevű fiát, a bodnár mesternek inasát elsőben is pályinkával, azután pedig borral keményen megrészegesítvén, részeg fővel a maga fia helyett az Insurgens Nemes Sereg közé soldosnak hódította. Szüleinek, Mesterének hírek nélkül azon részeg fővel szekérre tévén Gálszécsbe vitte, József nevű fia helyett beíratta... Megfogatása az ifjúnak, bodnár mesternek maga mestersége tetemes hátramaradást okozott, mint pedig a szüléknek szomorúságokra esett, mivel öreg, gyámoltalan állapotokban több fiók nem lévén, valamint magoknak, úgy jószágoknak gondviselések iránt benne helyheztették reménységeket. Az ifjú, valamint az atya siketséggel meglátogattatott ugyanazon nyavalyába van. Jobb keze hibás, hogy gyakorta a bal kezével enni kényteleníttetik, nemkülönben a jobb szemén hályog vagyon. Az ifjúnak kiszabadítása iránt esedezvén, ezen kitett dolognak bővebb megvizsgálása s egyszersmind a feleknek kihallgatása végett Erdőbénye helységébe kimentünk, a feleket az esedező levélnek minden pontjára kikérdeztük és a tanúvallomásokat a következőkben terjesztjük elő: Elsőben: N. Márton György három élő Tanúkkal Sejben György helyi református tanító, Szij János erdőbényei tanácsbeli, Bende Jánossal megbizonyította, hogy Vásárhelyi Istvánt nem hogy pályinkával, majd borral megitatta az Collegium Kortsmájába maga fia helyébe zsoldosnak hódította volna, sőt azon regveli órákon amint Bende János letett hite után vallja, Márton Györgyöt az kortsmában sem látta. Maga a Tanú amint a kortsmaba ment voltna früstökömölni, előtte menvén Vásárhelyi István mintegy 40 lépésnyire, éppen midőn a kortsma kapuja eleibe ért volna, füle hallatára Siczó nevezetű E.-bényei lakos megszólította Vásárhelyi Istvánt, hogy menne zsoldosnak Bakos Józsefért. Ezt meghallván a kortsmaba lévő zsidóné, azt mondta Vásárhelyi Istvánnak, hogy inkább menjen Márton György fiáért lovasnak, mintsem gyalognak Liszkára. Amint is reá állván az ifjú, a zsidónéval elmentek Márton György házához, ottan hogy alkudtak meg, hogy nem, nem tudja. Valami fél óra múlva ezen kocsmába 4 Zlt. Közgyűlési ir. Loc. 34. No. 142. 510