A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - HŐGYE István: Verbubválás Zemplénben a XVIII. században

gye levéltára is már a XVIII. század elejétől őriz ilyen forrásokat, amelyek részletesen leírják az eseményeket, elmondják a panaszokat. Ezekből válogattunk és bocsátunk közre részletes tanúvallomásokon alapuló dokumentumokat, melyek általánosak és egyediek is. A bodrogkeresztúriak panasza 1735-ben erőszakos katonafogások miatt: „Tekintetes Nemes Vármegye, nékünk Kegyes Pártfogónk! Nagy alázatosan kénteleníttetünk Nagyságotok, Kegyelmetek kegyes lábaihoz borulván dolgunk alázatos elintézésére. Ezelőtt circ. hat hetekkel itten Bodrogkeresztúrban megfordulván négyen Tekintetes Splényi Regementbeli Katonák, akik is annak előtte itten lakvának,... Vármegyében katonaságot viselő Bertóty Jakab Urammal töltöttének itten még két hetet, az üdő alatt, hol egy, hol más becsületes gazda emberekkel öszveakadván borral kedveskedtenek őnekik. A borital közben egyszermásszor nyolc gazda embereknek, kikkel tréfálkodás közben, kinek más szín alatt kezeket megfogván, beleik kötöttének, hogy kezüket az katonaságra adták volna bé, holott parantsolatyok sem volt az Verbungra, sem mundért magokkal nem hoztanak, ugyancsak nem szüntenek meg hitegetésekkel. A sanyargatások eltávoztatására egynéhányan megváltottuk magunkat Bertóty Jakab Uramtól, mint akkor jelenlévő tiszttől, fizetvén Eökegyelmének némellyek hét forintokig, némelyek tízig, némely pedig húsz forintokat is. Megnyugtatván bennünket, hogy ezután semmi bántódásunk aziránt nem lészen és békével maradhatunk. Mostan pedig Tiszán által menvén megszállott itten azon Tekintetes Regement Kapitánya Malatinszky János Úr alatta lévő tizedesével és egynéhány katonákkal együtt, újabban is kényszeríttetünk a katonaságra, beírván nevünket, a Város Hadnagyának kezébe adta, és megparancsolta Őkegyelme még visszajön bennünket megfogatván, tartson fogván, mert ha nem, magát fogja megkötöztetve elvinni. Kire való nézve kérjük nagy alázatossággal a Tekintetes Nemes Vármegyét (semmi hajlandóságunk vagy igyekezetünk a katonaságra nem lévén) méltóztassék ilyen nagy méltatlan sérelmet maga szívére vévén dolgunkat orvosolni, mert ha mindeneket véghez visznek, amint akarják, nagy romlására lészen ezen szegény helységnek, ... mert mindnyájan gazda emberek lévén a fizetésben nem utolsók vagyunk, úgy hogy közülünk többnyire 2 Rhénes Forintjával és egynehány Krajcárokkal a legkisebb is egy Rhénes Forint és 30 Grajcárjával fizet holnaponként, a kvártélypénzen kívül, melyeket öszveszámlálván tsak egy esztendeig is meglehetős summára mégyen. Hogy azért mind rajtunk megesendő károk eltávoztassanak, nagy alázatossággal kérjük Nagyságtokat, Kegyelmeteket, méltóztassanak ezeket orvosolni. Alázatos Szolgája Bodrogkeresztúrban lakozó Szaniszló János, Nagy András, Tokai István, Szűcs György".

2 A panaszra a vármegye választ kért Malatinszky kapitánytól, kinek írásos válaszát az Újhelyben tartott 1735. május 26-i közgyűlésen olvasták fel. A kapitány ragaszkodott ahhoz - név szerint nem jelölve meg -, hogy két katonát elvisz Debrecenbe, mert szükség van a hadak kiegészítésére. 1743-ban a mádi verbuválás idején hasonló visszaélések történtek, melyről a megye egyik szolgabírója és táblabírójából álló vizsgáló bizottság 11 tanú vallomása alapján tekinthetünk be és kapunk részletes képet a történtekről: „Kérdőpontok: 1. Tudja é a Tanú, hogy a Kassán állomásozó Tekintetes Haller Regimentbéli Katonák most folyó 1743. esztendőben ezen Nemes Zemplén Vármegyében verbováltak volna, melyik városban, vagy helységben és hány nap? 2. Micsoda renden lévő tiszt, hány közkatona volt azon verbung alkalmatosságával, és hány szekérrel jöttek, nemkülönben elmenetelekkor hány szekeret kenyteleníttettek alájok adni? 3. Hány új katonát fogtak azon verbungon, micsoda renden lévőket ha tudja, erőszakkal vittek é valakit, avagy ki-ki maga jókedvéből adott kezet? 4. Azon új katonák közül eresztetett é ki valaki, vagy sem, ha eresztettek, hányat és kiket nevezet szerint, fizettek é magok váltságáért valamit, ki mennyit fizetett, letett hiti után vallja meg a Tanú. Első Tanú Vécsey Sámuel Mád város lakosa, kb. 50 éves. Elsőre válaszol: Tudja bizonyosan, hogy a Kassán állomásozó Haller nevet viselő Regement kb. május 1-én jött ide Mádra, és mintegy 2 Zemplén vármegye Levéltára Sátoraljaújhely (Zlt.) Közgyűlési jkv. 1735. No. 27. pag. 401-402. Malatinszky kapitány vallomása 403. pag. 506