A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - MAKKAI János: „Mit ránkhagytak a századok...” A Herman Ottó Múzeum régészeti állandó kiállításának megnyitó beszéde

még akkor is, ha nem a Batu vezette barbár pusztítás nyomait, hanem a török által 1596-ban felégetett maradványokat találta meg. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy egy anyagiasodó világban remek példák vannak a kiállításon a kulturális kincsek megbecsülésére, arra, amikor nem szakemberek, hanem polgárok találták és óvták meg a nemzet számára a pótolhatatlan emlékeket. A szkíta tárlóban látható tükör is így menekült meg az elkallódástól, de szinte érintetlenül megmaradt a csobaji kantharosz is 1983-ban, és tálalója 1988-ban gondosan betemette a zápor által kimosott ároktői szarmata aranyfibulát, hogy biztosan és pontos adatokkal kerüljön múzeumba. Sőt, még a legnagyobb csábítást jelentő aranypénzeknél is sikerült a Bodrogolasziban talált, Ferdinánd és II. Lajos-kori, kétszáznál több aranyéremből 70 darabot megszerezni. Ezeket 1552-ben rejtették el, alighanem az Eger ostromára készülő törökök elől. Akkortájt esett ez meg, amikor Csorbakő várában Bebek Imre szintén II. Lajos és Ferdinánd császár pénzeit hamisította: a bronzmagokat ónnal vagy ezüsttel vonta be. Pontosan akkor, amikor 1552-ben Hunyad megyében megtalálták a hajdani Decebalus dák király kincstárának elrejtett maradványait, 400 ezer kétdukátos aranyat, és azok elkallódtak, illetve Ferdinánd császár megölette Martinuzzi György bíborost, hogy az aranyakra rátegye a kezét. Némi elégtétel a rabló császáron. Nem maradt más hátra, mint felsorolni a kiállítás alkotóit és támogatóit, tehát a régészeket, Révész Lászlót, Hellebrandt Magdolnát, Wolf Máriát, Koós Juditot, Lovász Emesét, Ringer Árpádot, továbbá a Borsodi Múzeumok kiállításrendező csoportját és vezetőjét, Veress Lászlót, továbbá a szponzorokat, a karosi ásatásoknál a Controllflex Kft.-t Kecskemétről, az Edelényi és a Felsőzsolcai Önkormányzatot a borsodi földvár és a felsőzsolcai Árpád-kori falu esetében, a Borsodi Ércelőkészítő Művet (a kesznyéteni temetőnél) és a Miskolci Közúti Építő Vállalatot (a Bogács, Pazsag-pusztai és a hatvani-pusztai ásatásoknál). Elhihetik nekem, hogy életemben sok régészeti kiállítást láttam már, s így azt is, hogy ez a kiállítás a legjobbak közé tartozik. A közönség szíves figyelmébe ajánlom, és meggyőződésem, hogy megtekintése mindenkinek sok tanulsággal fog járni. 482