A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - MAKKAI János: „Mit ránkhagytak a századok...” A Herman Ottó Múzeum régészeti állandó kiállításának megnyitó beszéde

mutatják, Justinianus császár (527-565) pénzével. Sőt, lehet, hogy megérték a magyarok érkezését is, hiszen éppen a Hernád folyó nevéről állítják, hogy olyan germán eredetű szó (hoh + rot magas fekvésű irtványföld), amely alighanem közvetlenül került a germán gepidából a magyarba. Maguknak a hun főnököknek kevés emléke ismert, egy-két temetkezés csupán (Szirmabesenyő, Mezőkövesd). Meglepetéssel szolgál a következő nép, az avarok, hiszen az országban másutt sok és nagy temetővel képviselt korai avarság szinte egyáltalában nem ismert a megyéből. De kevés az ismert kései avar kori temető is, szám szerint talán hat (pl. Alsózsolcáról), ami a mai magyar szállásterület egészén szintén különös kivételnek számít, és okait még nem ismerjük. Igaz viszont, hogy ritka a szláv emlék is. így a megye területe az avar korban egyelőre szinte üres folt, pedig tudjuk, hogy Árpád vezére, Bors 900 körül népes lakosságot terelt össze borsodi várának az építésére. Az elmúlt néhány évben a megyében a honfoglalás korral kapcsolatos kutatások hozták a legtöbb meglepetést. Mindig tudtuk, hogy a terület bővelkedik ilyen emlékekben, főleg a zempléni részek. A Karos község területén végzett ásatások a legmerészebb reményekre is rácáfoltak. A gazdag sírmezők megváltoztatták az eddigi elképzeléseket a nagycsaládi temetők rendszeréről. Kiderült, hogy itt volt a 10. század első felében a fejedelmi központ, és a század közepéig, nagyjából a kalandozások lezárásáig itt is maradt. E temetők halottai már nem vérségi alapon szervezett nagycsaládok-nemzetségek tagjai voltak, hanem a fejedelem, elsőként tehát Párducos Árpád katonai kíséretének népei. Nem feltétlenül a - nyilván a kíséret egy részét adó - harcias kabarok, hanem Árpád népének a kísérethez tartozó előkelői. Ilyen gazdag honfoglalás kori temetőket az egész magyar szállásterületen mindmáig csak a Felső-Tiszavidéken találtak. Úgy tűnik föl, hogy éppen a karosi feltárásokkal érkezett el honfoglalás kori régészetünk ahhoz, hogy önálló következtetéseket vonhasson le a korabeli magyar társadalomszervezetre a saját adataira építve, nem pedig egy adott, hagyományos, esetenként ósdi történészfelfogást visszhangozva. Máskor e leletek a történettudomány adatait erősítik meg. így a készenléti íjtegezek, amelyeken ott látható az a napszimbólum, amely a korabeli arab források szerint a kettős fejedelemség isteni eredetű uralkodójának, a kazár kagánnak a jelképe volt. Nem kétséges immár, hogy Árpád és kísérete ezt a kazár jelképrendszert átvette, ismernie kellett tehát a kettős fejedelemség intézményét is. Mindezekhez remekül kapcsolódik a borsodi földvárban végzett tervszerű feltárás. Mindmáig ez az egyetlen a hasonló munkák között, amely az ilyen várak védett belsejében is sikerrel járt. Felszínre is hozott egy honfoglalás kori, leégett telepet, és egy rákövetkező ispáni megyeszékhelyet István király, vagy már Géza fejedelem korából, egy akkor jelentős méretűnek számító, 15 m hosszú esperesi templommal együtt. Folytak ásatások más korai Árpád-kori faluhelyeken, közöttük Karoson is, amelyek valószínűleg a honfoglaló temetők népének utódaihoz tartozhattak. Megállapíthatjuk, hogy a 10-11. századnak a magyar történelem szempontjából sorsdöntő folyamatait jelenleg az országnak ebből a megyéjéből ismerjük a legjobban. A kiállítás csak jelképesen mutatja be a tatárjárást, mely szomorú jelképként ismét csak Borsodhoz kapcsolódik. Éppen úgy, mint a várépítések megindulása már Batu hadjárata előtt, amint azt Füzér legkorábbi részei mutatják. A 14. században nagy fellendülés köszöntött a megyére, aminek egyik oka a békés viszonyokon túl az, hogy a diósgyőri vár az Anjou-korban királynéi birtok. Ilyen magas, uralkodói vagy egyházi igényeket mutat a mezőnyárádi kerámialelet, amely egy ismeretlen fazekasmester iskolamunkája, remek formájú fazekakkal. Végül említsünk meg még egy leget: Muhi elpusztult mezőváros feltárását, amely egyedülálló az országban, 481