A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - JEAN–CLAUDE PELTIER: Munkácsy és Franciaország (magyar és angol nyelven)

MUNKÁCSY ÉS FRANCIAORSZÁG JEAN-CLAUDE PELTIER Párizs a művészetek fővárosa, mindenkor vonzotta a külföldi művészek sokaságát. Munkácsy sem kerülte el ezt a szabályt, hiszen életének nagy részét itt töltötte. Csak 26 évesen, Franciaországban lett igazán művésszé avatva 1870-ben. A „Párizsi Szalon" kitüntette az aranyéremmel. Óriási tömeget vonzott a „Siralomház" című festménye. A kritika is egyhangúlag köszönti Munkácsy nagy tehetségét. Nyelvi anekdota jellemezte Munkácsy Mihály jelenlétét Franciaországban, miután képtelenek voltak nevét kiejteni, elnevezték híres képe nyomán „Monsieur le dernier jour" („Siralomház" úrnak). Egy év múlva elhatározza, hogy Franciaországban telepszik le. Goupil képkereskedő biztosítja anyagi hátterét, szerződésük szerint megfelelő áron felvásárolja festményeit, meghagyva művészi szabadságát. Művészetére Courbet, realista, szenvedélyes és harcias festő, erős hatást gyakorol, valamint a babizoni iskola, ahol barátja és honfitársa Paál László él. Feleségül veszi Cécile Papier-d de Marahes báró özvegyét, aki nagy szalont tart Párizsban és kora legkiválóbb és ismertebb személyiségeit fogadja. Roland Bonaparte herceget, Frigyes Louis Victort (angol trónörökös) a cárevicsot, a svéd, dán királyokat, de többek között Liszt Ferencet, DaudelDumast, számos arisztokratát, tudóst, művészt és írót, akik akkor Párizsban éltek. Házassága módot ad arra, hogy a párizsi nagyvilági életbe kikerülhessen - még ha hamarosan csalódik mind házasságában -, mind a nagypolgári életben is. Ennek a kornak a festészetét a romantikus, de különösen a naturalista vagy realista áramlatok táplálják, mind a „Sapkás nő", „Betyárok", „Búcsúzkodás", melynek stílusát Courbet és Meillethez hasonlítható. A magyar paraszti élet megjelenítő művei felkeltik a párizsiak kíváncsiságát az „exotikum" iránt. A „Zálogház" különböző változatai fordulatot hoznak a festő műveiben, a párizsi városi lakosság ezentúl gyakrabban jelenik meg mint a magyar falu népe. A francia realizmus tipikus témája felé fordulva, a párizsi szalont örökíti meg. „A műtermet", 1876-ban saját és felesége társaságában ábrázolja. Nagy diadalt arat, a francia kritika ezt az alkotását legjobb műveként méltányolja. 1878-ban Munkácsy befejezi újabb művét „Milton leányainak tollba mondja az Elveszett Paradicsomot". Ez a festmény Goupil szerint nehezen értékesíthető, ezért arra készteti a mestert, hogy Sedlmeyer német eredetű műkereskedőhöz forduljon. Ezentúl Sedlmeyer foglalkozik Munkácsy festményeinek értékesítésével, sok kerül így a gazdag amerikai polgárokhoz. Sedlmeyer beavatkozik a művész munkájába. Az ő sugalmazására keletkeznek a Krisztust ábrázoló nagy festményei. Másrészt annyi kis, önmagát ismétlő képet rendel, hogy ezzel elveszi Munkácsytól a stílusának kifejlesztésének lehetőségét. Azonban a „Milton" a „Krisztus Pilátus előtt" és kisebb mértékben a „Magya458