A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban

nyékén a Felvidékről költözött Szomolyára - legalábbis visszaemlékezések szerint. 1940-ben halt meg ugyanott öregségi végelgyengülésben 78 évesen. József nevű fia örökölte a mesterségét.

39 A statisztikákban kimutathatatlan mezőkövesdi fazekasság két edénytípus díszítésében alkotott egyedit. Kétségkívül a legsajátosabbak az 187080-as években készített, zöld máz alatt fehér angobra festett, mangánszuperoxidos, virágtövet ábrázoló butellák. Formájuk, a motívum kompozíciója egyértelműen Mezőkereszteshez, az ott készült zöld mázas bütykösökhöz köti őket. Alapvető különbség, hogy míg a keresztesiek sgraffito technikával vitték fel a díszt, a kövesdiek feketével felfestették azt. Megfigyelhető, hogy az álló, egy tőből kiinduló virágtövek szerkezete ugyan egyértelmű hasonlóságot mutat a keresztesi butykosokéval, azonban azoknál lazább, és a motívumelemek sem azonosak. Különösen érdekesek a széles, hosszú levelek, melyekből 3-5 mm hosszú vonalkák, tüskék ágaznak szét. Ez a díszítőelem Szomolyán tűnik még fel, de más színezésben. A kisebb, szilvamag alakú példányok oldalán lévő írókázott „futó kutya" vagy „ökörhugyozás" pedig a tiszafüredi fazekasság hatását mutatja rajtuk.

40 Hátoldalukon karcolt, verses felirat olvasható, amely datált és hely megjelölést is tartalmaz, azonban egyik sem szignált. Éppen innen tudjuk, hogy nem Demkó Lajos készítette őket, hiszen ő szívesen szignálta az edényeit, ezeken a zöld mázas butellákon pedig sehol sincs az ő neve vagy névjele. Demkó Lajos szignált butykoskorsói és butellái között egyetlen ilyen darab sincs (9-10. kép). Holló Valéria, aki Mezőkövesden sok tárgyat vásárolt a negyvenes években, megjelölt az ún. kásás tálak között egy típust, amely szerinte helyi készítmény. A kásás tálkákban tálalták a lakodalmakban a cukrozott, fahajazott kölest. Az első látásra tiszafüredinek vélhető tálkák leltározásakor hangsúlyozta kövesdi eredetüket. A Dobó István Vármúzeum 53.1.281. ltsz. kartonján meg is jegyezte: „Bizonyíthatóan mezőkövesdi munka." A tálkák többsége mély, széles peremű, alapszínük vörösbarna. Az aljukon gyakran füredies forgórózsák,

41 egy tőből kiinduló, füredihez hasonló virágbokrok,

42 egynél pataki stílusú virágtő,

43 másikon barna, fehér, vagy zöld csiga39 Tóth L., 1992. Az adatok rendelkezésemre bocsátását ezúton köszönöm. 40HOM: 53.1611., 53.99.1., 53.96.1. NM: 20.319., 53.1.142. Dobó István Vármúzeum, Eger (a továbbiakban DIVM): 53.1.178. ltsz. 41 DIVM: 53.1.31., 53.1.281. ltsz. 42 DIVM: 53.1.439. ltsz. 43 DIVM: 53.1.322. ltsz. 9. kép. Mezőkövesdi kulacs (HOM: 33.99.1., fotó: Kulcsár Géza) 405