A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: Stílushatárok dél-Borsod a XIX. századi végi fazekasságban

keresztesi református templom karzatát is ilyen stílusú virágcsokrok ékítik (3. kép). Kézenfekvő a feltételezés, hogy a kizárólagosan Mezőkeresztesre jellemző, karcolt, tömött virágcsokrok előképei ezek a karzatot díszítő, festett bokréták voltak. A motívumot aztán - kisebb módosulásokkal - átvették a szomszédos települések fazekasai is. Mezőkeresztes központi szerepe a fazekasságot tekintve vitathatatlan a másik két közeli fazekashelyhez viszonyítva, s ez megmagyarázza a motívum elterjedtségének határait is. Meg kell azonban itt jegyeznünk, hogy ezekből a pálinkatartó butellákból több szép darab éppen a katolikus matyó településeken maradt ránk, s hogy a nagyon kevés mezőkövesdi edény többségén is ehhez hasonló díszítés látható. A zöld máz alatti sgraffitó dísz tehát nem sajátosan dél-borsodi jelenség, szembetűnő viszont az alkalmazás gyakorisága, valamint a díszítmény stiláris egysége. Statisztikai adatok a 19. század utolsó harmadából és e század elejéről állnak rendelkezésünkre. Legfontosabbak a megyei címtárak, ahol a mesterek névvel együtt szerepelnek. Az országos népszámlálások általában nem adják meg községenként az ott lakó iparosok számát, illetve többnyire csak az iparengedéllyel rendelkező mestereket vették figyelembe. A fazekasok többsége pedig a céhek felbomlása után csupán kiegészítő foglalkozásként űzte a mesterséget, még a gömöri fazekasfalvakban is. A konkrét települések fazekasságának történetét kutatva visszaemlékezések, vagy feliratos tárgyak segítségével szinte mindenhol kimutatható, hogy a hivatalos statisztikákban szereplő mestereknél jóval többen foglalkoztak agyagiparral. Jellemző, hogy az összeírások alapján pl. nem mutatható ki Mezőkövesden fazekasság. Az 1890-es népszámlálás iparosokra vonatkozó adatai körülményesek és nehezen használhatóak. Nem egyértelmű kritériumok alapján különítették el pl. a segéddel dolgozó önálló fazekasokat a segéd nélküli, egyszemélyes vállalatoktól. Az összeírás egyik táblázata alapján pedig sem Borsodban, sem Abaújban, se Zemplénben nem dolgozott egyetlen főfoglalkozású fazekas sem.

14 A népszámlálás adatainak értelmezéséhez Matlekovits Sándor két munkáját használtam. A számokból ugyanis egyértelmű, hogy ezeket az adatokat vette alapul két statisztikai munkájához. A magyar háziipar törzskönyvében a fazekasságot taglaló fejezetben Borsodot meg sem említette.

15 A nyolckötetes, millenneumra készült statisztikai felmérés Agyagipar c. fejezete pedig az 1890-es népszámlálás adatait figyelembe véve a következő összesítést mutatta a térségről: 3. kép. Mezőkeresztes, templomkarzat a református templomból 14 Magyar Statisztikai Közlemények. 1893. II. kötet. 541. 15 Matlekovics S., VIII. 1898. 398