A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

kedvelt terepévé lettek a vendéglátásnak. A pincék felújításának, szobával való megtoldásának divatja az 1970-es évek elejétől napjainkig folyamatos. Nagyjából ettől az időtől kezdve a borozás mellett időnként már közös szalonnasütést, főzést rendeznek az emberek, főleg gulyást, halászlét, pörköltet készítenek. Az italozás, illetve mulatozás harmadik formáját adják az ünnepi alkalmak. A szórakozásnak és művelődésnek új formái alakultak ki a rádió és a televízió elterjedésével. Az előbbi kezdete az 1950-es évek közepére, az utóbbi kezdete pedig az 1960-as évek közepére tehető. Kb. öt-öt év alatt mind a két tömegkommunikációs eszköz elterjedt és használata általánossá vált. A rádió nem, de a televízió megjelenése egy ideig új közösségi formát teremtett. Előbb - a 60-as évek elején - a kultúrházban gyűltek össze az emberek közös televíziónézésre, majd az első egyéni tele víziótulajdonosok lakásai váltak az esti társasági élet központjaivá. Ilyenkor a televíziónézésen túl az emberek még beszélgettek, borozgattak. A 60-as évek végére azonban, ahogy mind több családnak lett televíziója, megszűntek ezek a közösségi alkalmak is. Az 1960-as évek végére tehetjük a kirándulások és az üdülések szokásának falusi elterjedését. A kirándulás előképének tekinthetjük a vásárokba és búcsúkba zarándoklást. Most a termelőszövetkezetek válnak a kirándulások kezdeményezőivé. Autóbuszt adnak vagy szereznek, s tagjait előbb a fővárosba, majd az ország tőlük távol eső híres pontjaira szállítják el. Előbb egynapos, majd 2-3 napos kirándulásokat szerveznek. Ezek a kirándulások egyrészt megismertetik az emberekkel az ország különböző részeit, másrészt népszerűsítik a fürdőzést, s nem utolsósorban vágyat ébresztenek az egyénben, hogy nagyobb utat tegyen meg, s felkeltik az utazás igényét, mely megvalósulása hamarosan szokássá válik. Ez a folyamat a '70-es évek közepétől kezd kiteljesedni, amikor is a falusi háztartásokban megjelenik a személyautó. A '70-es évek végétől ennek következtében egyre kevesebb tsz-kirándulást szerveznek. Helyette az emberek családi összefogásban járnak kirándulni, elsősorban fürdőhelyekre. A hosszan tartó kirándulások és üdülések azonban jobbára csak az idősebb korosztályokat érintik, azokat, akik már aktivitásukban megfogyatkoztak. Számukra elsősorban a munkahely kínál, főleg a 80-as évek elejétől, egy-egy hetes pihenési alkalmat. A középkorúak és a fiatalok ha már önálló háztartásban élnek, a folyamatos munka miatt nehezen tudnak hosszabb időre otthonról elszabadulni, ezért továbbra is rövid, két-háromnapos utazásokat tesznek. Ezekben a kirándulásokban a helyi társadalomban az iparosok rétege volt a mintaadó. Az első utazások ürügyéül a fürdő mellett a Budapesti Nemzetközi Vásár, mezőgazdasági kiállítás, a budapesti tűzijáték szolgáltak. Az utóbbi esztendőkben a kirándulások már kiterjeszkedtek külföldi utakra is. A közösségi együttlétek rendkívül fontos formája volt a „kispad". A kispad a lakóház előtt, kerítés vagy az árok mellett elhelyezett ülőke, ahol meleg estéken és vasárnap délután a szomszédok összeültek, beszélgettek, a férfiak kártyáztak. A szomszédok kisszéket, sámlit hoztak, sokszor 10 ember is összeült, s társaságot alakított. Ez az informális intézmény jóllehet, 1945 előtt is működött, de nagyobb jelentőségre ezután tett szert, amikor más közösségi formákat háttérbe szorított. Virágzása kb. a 60-as évek végéig tekinthető. Jóllehet, napjainkig megmaradt e szokás gyakorlása, de jelentősége egyre kisebb lett. Mint e legtöbb kulturális jelentőségnél, a mozinál és a moziba járásnál is a 60as évek második fele egy jelentős korszakhatár. A televíziót megelőzően a falusi fiatalok körében már-már rituális szokássá vált, a filmtől függetlenül is, a moziba járás. A mozi a szórakozás lehetséges terepén túl egy társadalmi felvonulás alkalmává lett. Az új öltözet bemutatása, az ismerkedés, az udvarlás színhelyévé vált. A tele362