A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - D. MATUZ Edit: A kyjaticei kultúra földvára Bükkszentlászló-Nagysáncon

része tartozhatott. Ekkor még nem volt erődítés, de a védelemre törekvő, különálló, magaslati helyre költöző népesség olyan helyen lakott, ahonnan a környező területeket jól beláthatta, az utakat ellenőrizhette. Bükkszentlászló-Nagysánc gazdasági, hatalmi központnak tekinthető nagy alapterülete, a gazdag fémleletanyag és az állatcsontvizsgálatok eredményei alapján. A környező települési hálózat központjaként szükség esetén befogadhatta a környék lakosságát is. A hasonló jelentőségű szilvásváradi földvárban a Ha A periódusban élt a népesség, a felsőtárkányi földvár fénykora pedig a Ha A

2-Bj periódusra esett.

60 Bizonyító anyag híján csak feltételezzük, hogy az erődítést, a nagyobb kövekből kialakított kőmagot borító agyagos, kisebb köveket, kevés cserepet tartalmazó töltést a Ha B periódus második felében építették fel a Nagysánc lakói. Ez megfelelne a felsőtárkányi földvárnál megfigyelt jelenségnek, ahol a Ha A

2

, Bj periódus idején nem volt még erődítés, a Ha B

2 periódus idején, a preszkíta bevándorláskor, esetleg azok ellen védekezve építették meg a sáncot.

61 Pontosabb datálásra ad lehetőséget a Bükkszentlászlón talált két kincslelet vizsgálata. Az anyag a kyjaticei kultúra bronziparának negyedik, legfiatalabb szakaszát képviseli. Kemenczei Tibor elemzése

62 szerint a hárfafibulák a Ha B-C korszakban használatosak, a bükkszentlászlói lelet a Ha B

2 korszakba tartozik. A kartekercsek, karperecek a kyjatice kultúra bronziparára jellemzőek, a nyakperectípus emellett a preszkíta leletekben is megtalálható. A szemüveg alakú fibula a Ha B-C periódusra keltezhető, Észak-Európától a Balkánig, Itáliáig elterjedt. A kisméretű bronz tokosbalták az erdélyi fémművességi körből származnak, a Ha B periódus végére keltezhetőek. Ide sorolhatóak a füles bronz falerák is, de nem találjuk meg a kincsleletben a keleti, preszkíta típusú lószerszámzatot, fegyverzetet. Ennek megfelelően a datálása Ha B

2

. Ezt a datálást a kerámiaanyagnak csak néhány elemével tudjuk alátámasztani. A ferdén bevagdalt peremű és ferdén bevagdalt bordadíszű töredékek a Ha B periódus második felére datálhatóak, a preszkíta népmozgások eredményeképpen juthatott el ide a Bosut-Basarábi körre jellemző díszítési mód. A viszonylag sok bekarcolt vízszintes és háromszög alakú motívummal díszített töredék a barlangi leletekkel mutat rokonságot, amelyek döntően a kyjaticei kultúra késői szakaszát képviselik. A kora vaskor elején, a Ha B

2 periódus folyamán, a preszkíták elleni védekezésül építhették fel az erődítést a Nagysánc lakói. A Ha B

2 periódus, az i. e. 9. század végén a preszkíta népcsoportok első nagy betelepedési hulláma

63 már a fémkincseinek elrejtésére, a telep elhagyására késztette a kyjaticei lakosságot. A kyjaticei kultúra legfiatalabb leletanyagának a bükkszentlászlói fémleletek, a Felsőtárkány-várhegyi Ha B

23-ra datálható leletanyag és a Mátraszentimre-ágasvári Ha B

3 korú település anyaga tartható.

64 Újabb feltárásra, nagyobb leletanyagra lenne szükség a bükkszentlászlói telep belső kronológiájának pontosabb tisztázásához, feltevéseink bizonyításához. Bükkszentlászló-Nagysáncot a kelták foglalták el újra. Továbbfejlesztették a kora vaskori erődítést, a sánc utolsó magasításánál felhasználták a késő bronzkori, kora vaskori telep hordalékát, falu jellegű települést hoztak létre, hosszú ideig, a késő kelta korig éltek a területen.

65 60 Patek E., 1970. 131.; Uő: 1973. 25-30.; Kemenczei T., 1984. 41., 143.; D. Matuz E., 1992. 35-36. 61 D. Matuz E, 1992. 27-28., 35-36. 62 Kemenczei T., 1966. 53-54., 60-62., 69. X. t. 1-7., XI. t. 1-12.; Uő: 1984. 55-56., 146. Taf. CXXIII. a., b., c; Uő: 1989. 64. 63 Kemenczei T., 198l/a 26-39.; Uő: 1981/b 79-92.; Uő: 1984. 57., 94-95.; Uő: 1988. 97-98. 64 Kemenczei T., 1984. 47.; D. Matuz E, 1992. 35-36.; D. Matuz E.Sz. Kállay Á., 1993-1994. 62. 65 B. Hellebrandt M., 1992. 49. 32