A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

part mentén húzódó hegy lábára, illetve homokdombokra települő község szerkezete legtöbbször a halmaz- és utcástelepülések jellegzetességeit egyaránt mutatja (pl. Vécs, Zétény, Szomotor). A domborzati helyzet alapján a következő típusok állapíthatók meg: 1. Síkság; 2. Folyó egyenes partja; 3. Folyó domború partja; 4. Folyózug (keskeny nyakkal a szárazföldhöz kötött domború part); 5. Folyó homorú partja; 6. Sziget; 7. Löszplató; 8. Homokdombok töve; 9. Homokgerinc; 10. Hegyláb. 5. Településszerkezeti típusok a földrajzi helyzet figyelembevételével: 1. Halmazfalu; 2. Utcás- és halmazfalu; 3. Utcásfalu; 4. Utcásfalu homokgerincen; 5. Utcásfalu, mely a hegyláb alakját követi; 6. Utcásfalu völgyben; 7. Utcásfalu övzátonyon, telek a folyó felé; 8. Utcásfalu zugban, telek a folyó felé; 9. Utcásfalu folyóparton, házak a folyó felé; 10. Utcásfalu folyóparton, telek a folyó felé; 11. Szalagtelkes falu, telek a folyó felé; 12. Szalagtelkes falu, ház a folyó felé. Az értékkülönbség növekedése ez utóbbi két esetben is a típus másságának „növekedését" igyekszik kifejezni. 6. Évi középhőmérséklet. A községek meteorológiai jellemzését a két legáltalánosabb, bár aránylag kis értékkülönbségű változóval, az évi csapadékmennyiséggel és a középhőmérséklettel lehet megoldani:

6 1. 8,5-9 °C; 2. 9-9,5 °C; 3. 9,5-10 °C. 7. Évi átlagos csapadékmennyiség: 1. 550 mm-600 mm; 2. 600 mm-700 mm. 8. Talajtípusok. E kategória jelentősége miatt és abból a célból, hogy az adatok könnyebben kezelhetők legyenek, ezekben az oszlopokban a változók értékei az adott talajtípusnak az egyes községek határában való százalékos részesedésének felelnek meg. A százalékos arányt a földrajzban használatos négyzethálós területméréssel, s a kapott adatoknak a község egész területéhez való viszonyításával határoztam meg. A talajtípusok természetesen a jelenlegi állapotot mutatják, de ebből következtethetünk a szabályozás előtti állapotra is, mert a talajtípust meghatározó tényezők, talajtulajdonságok egy része csak hosszú évtizedek, évszázadok alatt változik meg,

7 illetve egyes talajtípusok esetén tudhatjuk, hogy azok miből keletkeztek. Például a réti csernozjomok a jó minőségű réti talajokból, a réti talajok pedig sokszor a tőzegét vesztett agyagos lápi talajokból. A réti öntéstalajok a régi ártéren képződtek, a fiatal nyers öntéstalajok pedig az új, a gátak közé szorított hullámtéren.

8 Az egyes típusok számai a talajtani térkép számaival egyeznek meg: 1. Fiatal nyers öntéstalaj; 2. Réti öntéstalaj; 3. Réti talaj; 4. Szolonyeces réti talaj; 5. Réti csernozjom (mély humuszrétegű réti talaj); 6. Sztyeppesedő réti szolonyec; 7. Humuszos homoktalajok; 8. Nyiroktalaj vulkáni mállásterméken; 9. Rozsdabarna erdőtalajok; 10. Kovárványos barna erdőtalajok; 11. Lecsapolt és telkesített síkláp talaj. A 18 tényezős clusteranalízis végeredményét az 1. ábrán szemlélhetjük. Az, hogy a kialakult rendszerben hány csoportot különítünk el, a felhasználótól függ. A határt azon az összevonási szinten célszerű meghúzni, ahol a csoporton belüli legnagyobb távolság hirtelen megnő. Kezdetben ez összevonási szintekként 1-5-tel nő. 10 csoport alakulása után azonban hirtelen 10-zel (36,121-ről 46,042-re) (3. táblázat). Ezért a helységeket 10 csoportba osztva célszerű vizsgálni, amelyek közül 3-ba csak l-l, a többitől erősebben elütő helység tartozik (Battyán, Királyhelmec és Szerdahely). 6 Vö. Konkolyné Gyúró É., 1989. 41. 7 Molnár K, 1992. 8 Szabolcs /., 1959. 73.; Somogyi S., 1967. 155. 311