A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság térfoglalása és az izraelita nagypolgárság a dualizmus évtizedeiben

A MISKOLCI ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA ÉS AZ IZRAELITA NAGYPOLGÁRSÁG A DUALIZMUS ÉVTIZEDEIBEN CSÍKI TAMÁS A miskolci zsidóság - ha nem is minden előzmény nélkül -, de a gazdasági élet fő pozícióból kizárva, egységes kispolgári arculattal érkezett el a kiegyezésig, s vágott neki a dualizmus évtizedeinek. Ezt megelőzően, a kereskedelmi életben a város politikai vezetése által is támogatott görög kereskedők akadályozták a térfoglalásukat, a kézműipar, illetve kisipar terén pedig az izraelita iparosokat kirekesztő keresztény céhek jelentették a konkurenciát. Igaz, ezekkel szemben 1833-tól a zsidó iparosok is szervezkedtek, és 1836-ban 32 mester megalapította az izraelita sorcéhet, melynek szabó, cipész, festő, bádogos, tímár, aranyműves, pék, asztalos, szűcs sőt gyertyamártó, gombkötő tagjai is voltak.

1 A céhtagok azonban végig rossz anyagi helyzetben voltak - a céhprivilégiumok császári megerősítése is elmaradt -, ráadásul az 1850-es évek kormányzati politikája általában is a céhek visszaszorítására törekedett. (A mesterremek megszüntetése, a mesterjog megadásának átvétele a céhektől stb.) így a zsidó kisiparosok számára nem volt túl érzékeny csapás az 1872. évi VIII. te. a céhek megszüntetéséről. Ok rögtön ezt követően gyűlést tartottak Miskolcon, s szinte észrevétlenül átalakultak izraelita egyesült ipartársulattá, melyet 1874-ben a földművelési, ipari és kereskedelmi minisztérium is jóváhagyott. Más volt a helyzet a keresztény kisiparosok esetében. Őket korábbi privilégiumaik elvesztése súlyosan érintette, s a 23 keresztény céh tagjait jóval nehezebb volt egy egységes érdekű ipartársulattá szervezni. Erre a zsidósághoz képest jóval később, csak 1884-ben került sor. Ráadásul a megalakuló Miskolci Ipartestületnek bár az alapszabály kimondja, hogy tagja minden iparos, aki a város területén képesítéshez kötött mesterséget űz

2 - számos iparos ellenzője akadt, kivált a legnépesebb iparágban, a csizmadiák körében. De az izraelita ipartársulat is - féltve különállását, s az elért gazdasági sikereit - megfogalmazta saját tiltakozását.

3 Mert a zsidó kisiparosság az 1870-es években - kihasználva az 1872. VIII. te. teremtette iparszabadság, s a keresztény iparosok bódultságának időszakát (ez utóbbihoz hozzájárult az 1873-as válság is) - megerősítette gazdasági pozícióit Miskolcon. Hiszen - miközben állandóan csökkent az önálló iparosok száma (1872 és 1884 között 1300-ról 1100 főre),

4 ami persze jelzi a kisipar meginduló válságát az izraelita ipartársulat létszáma növekedett, iparoktatásra egyre több pénzt fordított 1A miskolci Egyesült Izraelita Ipartársulat 100 éves történetének rövid ismertetése 1836-1936. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára (továbbiakban HTD) 53. 3568. 1. Adatokat közöl erre vonatkozóan pl. Leszih A.: A miskolci zsidók története 1867-ig. (kézirat) 2 A Miskolci Ipartestület 50 éves múltja. Közli Kovács Lajos HTD 53.3550.1. 3Uo. 4 A Miskolci Ipartestület évi jelentései 1885-1926. HTD 53.2740.1. 1-17. 295